Egy vaskori fejedelem zablája

Szakmai munka

1930-ban a grazi Joanneum múzeum cserére ajánlott fel egy díszes bronz zablát a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Mivel a 2. világháborúban a Nemzeti Múzeum főigazgatóságának iratanyaga nagyrészt megsemmisült a tranzakció részleteit homály fedi, az azonban bizonyos, hogy a zabla és alkatrészei a következő évben Budapestre kerültek. A kora vaskor magyar és nemzetközi kutatói 1939-ben, Gallus Sándor és Horváth Tibor monográfiájából értesülhettek a múzeum gyűjteményének új darabjáról, ami a szerzők véleménye szerint Magyarország területéről származik.

Egy szárnyaszegett történet – egy ritka késő római kori ládikaveret visszaazonosítási kísérlete

Szakmai munka

Történetek a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Régészeti kiállításából

Egy korábbi bejegyzésben írtunk arról, hogy akadnak olyan múzeumi tárgyak, melyek már valamilyen okból kifolyólag nem állnak rendelkezésre, ellenben mégis sikerült róluk fontos adatot fellelni. Most egy pozitívabb éllel megfordítjuk a témát: elveszettnek hitt műtárgyat találtunk meg újból.

Spártai mesterek munkája egy határszéli bányából. Az ártándi hydria

Szakmai munka

Kralovánszky Alán 1955-ben felkereste a Hajdú-Bihar megyei Ártánd közelében működő kavics- és homokbányát. A Magyar Nemzeti Múzeum későbbi főigazgatója nem véletlenül látogatott ki decemberben Magyarország egyik legtávolabbi szegletébe, ahol a magyar-román határon – annak meghúzásakor – épp a bánya területe miatt lett egy kis kitüremkedés kelet felé. A debreceni Déri Múzeum munkatársaként jól tudta, hogy Felbermann Lajos és Liebermann Jenő bányájában már a ’30-as évektől rendszeresen kerülnek elő különböző korú leletek a kitermelés közben.

Szarajevói gyilkosság, 1914. június 28.

Szakmai munka

A Magyar Nemzeti Múzeum legújabb kori Iratgyűjteményében található egy megsárgult, szakadt irat, amin egy távirat üzenetének az átirata olvasható, sokszorosított technikával. A levélpapíron Az Est című napilap budapesti szerkesztőségének címe szerepel, a rövid üzenet pedig a következőből áll:

III. Béla rejtélyes körmeneti keresztjéről

Szakmai munka

Az Árpád-kori magyar történelem nagy alakját, III. (Nagy) Bélát 1196-ban, nyilván saját kérésére, királyi módra, a királyi jelvényeinek másolataival temették el a székesfehérvári királyi bazilikában (Az utóbbi időkben felmerült, hogy a sír nem Béláé, hanem Könyves Kálmáné lenne. Ez a feltevés azonban több ok miatt is erősen megkérdőjelezhető, lásd az irodalomban Buzás Gergely - Kovács Olivér 2019). A temetkezés legkülönösebb sajátossága, hogy a halott jobbjában a szokásos országalma helyett egy kizárólag egyházi összefüggésben értelmezhető körmeneti keresztet találtak.

Egy avar kori férfi hajviselete

Szakmai munka

Az avar korszak több mint két évszázadon keresztül határozta meg a Kárpát-medence korabeli viszonyait. Az akkor élt emberekről és mindennapjaikról, a régészeti és történeti adatok együttes felhasználásával tudunk képet alkotni.

Magyar forradalmi zászló másolatkészítése

Restaurálás

Minden év október 23-án számos helyen: köztereken és épületeken találkozunk lyukas közepű magyar zászlóval. Miről is van szó? 1956. október 23-án kitört a magyar forradalom és a magyar nép szabadságharca a szovjet megszállás ellen. Az egyetemisták békés tüntetésével induló felkelés hamar nagy tömegeket mozgatott meg, akik a szovjet kommunista jelképek megsemmisítését követelték. Budapesten több ezer vörös zászlót égettek el, vörös csillagot vertek le, és Rákosi, Marx, Engels, Lenin és Sztálin képet semmisítettek meg.

Az ellenfél levágott feje mint trófea – keleten és nyugaton

Szakmai munka

Az ellenfél fejének levágása és trófeaként, azaz győzelmi jelvényként történő felmutatása az emberiség történetének olyan antropológiai állandója, azaz visszatérő jelensége, amelynek előfordulását a legkülönbözőbb kultúrákból és korszakokból ismerjük. A Biblia nyomán az egyik legismertebb ilyen história a Salome bosszúvágyának áldozatul esett Keresztelő Szent János fővétele, de jól ismert a Betulia városát ostromló Holofernész lefejezésének ószövetségi históriája is, akinek levágott fejét a hős Judit kitűzte a városfalra, s így futamította meg az ellenséget (Jud 14.1).