Történetek a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Régészeti kiállításából | A szelevény-vadasi "edény"

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Szelevény község vadasi határrészében 1893 őszén a talajművelő eke nem mindennapi régészeti tárgyat hozott felszínre. Szerencsére nem kallódott el, Tarcsányi Ernő mérnök a Tiszazugban működő régészeti magántársulatnak ajándékozta, onnan került a Magyar Nemzeti Múzeumba 1895-ben. Jelenleg az őskori hitvilágot bemutató tárló tárgyai között foglal helyet.

Agyagból készült, szegletes formájú, enyhén kihajló oldalú „ládára” hasonlít.

Két hosszanti oldalát egyforma díszítés – V-alakú bekarcolás és sűrű beszurkálás – borítja. Az egyik rövidebb oldalán három Y alakú bekarcolás (felül kettő, alul egy) látható, amit sűrű, hol rendszertelen, hol mintába (alakzatba) rendezett beszurkálások töltenek ki. Erre a mintára utólag vékony vonalakat (újabb mintákat?) karcoltak, amelyek alakját – sérülések miatt – pontosan nem lehet kivenni. A tárgy másik, rövidebb oldala szerencsére tisztább "képet" mutat. Középére egy felemelt karú, szegletes fejű, hálómintás "szoknyájú" figurát és hat (felül kettő, alul négy) Y alakú fa szimbólumot véstek, az alsók közét bebökdösésekkel töltötték ki.

Készítése és "díszítése" alapján a rézkor középső és késői szakaszában, Kr. e 3700 és 3000 között használhatták. Eredeti rendeltetését homály fedi. Megtalálója sem előkerülésének helyét, sem annak körülményeit nem jegyezte fel. Hozzá hasonló, hiteles körülmények között feltárt tárgyat, sajnos egyet sem ismerünk, így az eredeti rendeltetését egyedül az alakja és a bekarcolásai alapján kísérelhetjük meg rekonstruálni.

Nem edény, étkezési célokra biztosan nem használhatták. Négyszögletes alakja révén a korabeli négykerekű kocsik szekrényeire emlékeztet azzal a különbséggel, hogy nincs kereke. Feltűnő, hogy nem kimondottan "gondos" fazekas munka, inkább felületes kidolgozás benyomását kelti. Felülete elnagyolt, mintha egyszeri alkalomra (temetésre, szertartásra) "hamarjában" készült volna. Ez a felvetés nagyon is valószínű, mivel a rézkori kocsi modellek mind temetkezési mellékletek/kellékek voltak, amelyekkel az elhunyt "utolsó útját, másvilági utazását" szimbolizálták. Gyanítható, hogy a szelevényi tárgynak is ilyen funkciója volt. Ezt támasztja alá az is, hogy viszonylag ép állapotban került elő, megsérült ugyan, de nem törött darabokra, valószínűleg azért, mert egy "zárt" objektumban – legvalószínűbben egy sírban – vészelte át az évezredeket.

A tárgy ábrázolása legalább annyire izgalmas, mint a rendeltetése. Igaz, kétszer dekorálták, az egyik rajzot a másikra montírozták. Utóbbi ezért nehezen kivehető, karcolt és sok helyütt sérült, ezzel nem is foglalkozunk. Az első rajzzal viszont igen, ez vésett, ebből adódóan több részlete és jól értelmezhetően fennmaradt. Keskeny oldallapjain látható Y-alakú bekarcolások fákat, a beszurkálások pedig hulló leveleket, leveles gallyakat/ágakat szimbolizálnak. A figurát szükségtelen magyarázni, testét két egymásból alakított háromszögből, fejét felezett téglalappból alakították ki, fák által közrefogott tér közepén, alsó karjait felemelve áll. Alig fér kétség a készítő szándékához, megpróbált egy a környezetében mozdulatot tevő embert leképezni. A tájat síkszerűen ábrázolta és lekicsinyítette, a figurát pedig a kompozíció középpontjába helyezve, kissé felnagyította. Mindazonáltal sikerült egy térképszerű rajzot készítenie.

Hasonló jellegű alkotás Európa szerte kevés van. A rézkorból mindössze kettőről van tudomásunk. Az egyik a csehországi bronočicei edényen látható, amely szekeret, hidat, folyót ábrázol – felnagyított rajza a kocsikat őrző vitrin oldalán látható. A másik az olaszországi Val Camonica-sziklafalra vésett kataszter-ábrázolás, amelyen falusi telkek, kertek, utak ismerhetők fel.

Mindhárom rajz térképszerű ábrázolás, amely a természetes és az épített környezetet lekicsinyítve, sík formában, az arányokat figyelembe véve mutatja be. A mai – különösen a digitalizált, a műholdas – térképek természetesen sokkal kifinomultabbak, megalkotásukhoz hosszú út és sok-sok tapasztalat vezetett, a szelevényi tárgy tanúsága szerint ez a folyamat legalább öt-hat ezer évvel ezelőtt elkezdődhetett.

Írta: Oravecz Hargita, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Őskori Gyűjtemény

Ajánlott szakirodalom:

• Fettich, N., Újabb adatok az őskori kocsihoz a Kárpát-medencében – Neue Beiträge zum prähistorishen Wagen im Karpatenbecken. Studia Ethnographica 2, 1969, 30–72.
• Rezi, K. G., The Vessel from Szelevény-Vadas. Communicationes Archaeologicae Hungaricae 1998, 5–19.
• Horváth, T. Új szempontok a szelevény-vadasi kultuszedény kulturális besorolásához és keltezési problémáihoz – New aspects of the cultural attribution and dating of the cult vessel from Szelevény-Vadas. Őrégészeti Levelek (Prehistoric Newsletters) 11, 2009, 129–134