A mai alkalommal azt nyomozzuk ki, hogy a kerámiák milyen titkokat fednek fel a középkori Vác történetéről. Vácott, a Piac utcai mélygarázs építését megelőzően került sor a középkori városrész feltárására. A feltáráson sok, változatos formájú kerámia került elő. Vácnak már közvetlenül az államalapítás után fontos szerepe volt, püspökségét Szent István király alapította. A tatárjárás 1241 tavaszán érte el a várost, a tatárok nagy pusztítást végeztek, de a kivonulásukat követően a város újra fejlődésnek indult, mely a 14-15. században tovább folytatódott. Híres püspöke, ecsedi Báthori Miklós (1435?–1506) támogatásának köszönhetően jelentősen fejlődött a kézművesség. Ha a korszak magyar városainak jelentőségét nézzük, Vác közvetlenül a királyi városok után állt. Ennek az időszaknak a török hódítás és a közel másfél százados hódoltság-kor vetett véget.

Régészeti szempontból nagyon érdekes kérdés, hogy ha egy városnak ilyen viharos a története, akkor az hogyan nyilvánul meg a kerámiák készítésében. Az ilyen jelentős városoknak fontos távolsági kereskedelmi kapcsolataik voltak, mely során idegen kerámiák is érkeztek a városba, de a helyi mesterembereknek is be kellett szerezniük valahonnan az agyagot, ezt akár távolabbi területekről is tehették. Igen ám, de ha harcok dúlnak, vagy a török elfoglalja a várost, akkor a korábbi kapcsolatok megszakadhatnak, vagyis változás áll be a mindennapi életben, így a kerámiák készítésében és kereskedelmében is.

Hogy ezt a hipotézist teszteljük, a Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumában a középkori kerámiák egy részén petrográfiai vizsgálatot végeztünk. A kerámia leletanyagot a hagyományos régészeti elemzések alapján korszakokra lebontva (13–14., 15–16., 16–17. század) elemeztük azt vizsgálva, hogy több száz éven keresztül milyen változások történhettek a középkori kerámiakészítésben.

A vizsgálatok alapján a kerámiák számos különböző nyersanyagból készültek, távolabbi területekről származó kerámiákat és nyersanyagokat is találtunk. Ez eddig nem meglepő, hiszen számos különböző műhely kerámiatermékeiről lehet szó, amelyek különböző nyersanyagokat használtak és különböző típusú edényeket gyárthattak. Ezt a jelenséget egyértelműen megfigyeltük a 13–16. század között, vagyis ezt a hosszú időszakot változatos kerámiakészítés, kereskedelem és nyersanyaghasználat jellemezte, de különösebb változás nem érzékelhető a kerámiák nyersanyagában.

1. kép. Ausztriai szürke fazék (14. század), idegen árunak számít Vácott. Nyersanyaga homokos soványítású.

2. kép. Lábas fazék (14. század), összetétele alapján idegen árunak számít Vácott. Nyersanyaga homokos soványítású.

3. kép. Szürkés-barnás fazék (14. század), helyi árunak számít Vácott. Durva homokkal soványították.

4. kép. Vörös fazék (15. század), összetétele alapján, talán idegen termék lehet Vácott. A nagyobb szemcsék közötti területen jól látható, hogy a nyersanyaga alapvetően finom, amelyet homokkal soványítottak (nagyobb szemcsék). Érdekesség, hogy a vizsgált vörös fazekak mind ilyen nyersanyagúak, egy műhelyben készülhettek.

5. kép. Fehér fazék vörös festéssel (15–16. század), nyersanyaga alapján idegen árunak számít Vácott. Jellegzetes fehér kerámia nyersanyaga van, homok soványítással.

Ezzel ellentétben a 16-17. században valami megváltozott, ugyanis ezen időszakban a kerámiák nyersanyaga egységesebb képet mutat, mint a korábbi időszakokban. A 16–17. századi kerámiakészítésre továbbra is fehérre kiégethető agyag volt a jellemző, de azt egészen bizonyosan máshonnan szerezték be, mint korábban, mert más az összetételük. Az úgynevezett „fehér kerámiák” pontosabb eredetét még nem ismerjük, mert számos terület szóba jöhet a Magyar Királyság területén. Az eddigi vizsgálataink alapján az látszik, hogy Vácott a 16–17. századra megváltozik a kerámiakészítés mértéke, illetve a nyersanyagbeszerzés irányai, ezért feltételezhető, hogy a kerámiakészítés „kevesebb kézben” összpontosult, kevesebb műhely gyárthatott kerámiát. Ez a változás valószínűleg a törökök térhódításával függhet össze, amely elvágta Vác kapcsolatát a korábbi műhelyekkel és kereskedelmi területekkel.

6. kép. Fehér mázas fazék (16–17. század), idegen árunak számít Vácott. Nyersanyaga homokos soványítású, de eltér a korábbi időszak kerámiáinak a nyersanyagától, vagyis máshonnan származik, mint a korábbi fehér kerámiák.

7. kép. Fehér mázas fazék (16–17. század), idegen árunak számít Vácott. Nyersanyaga homokos soványítású, összetétele megegyezik az előző fehér mázas fazékéval, egy műhelyben készülhettek.

8. kép. Fehér fazék (16–17. század), idegen árunak számít Vácott. Nyersanyaga finomabb, láthatóan eltér az előző fehér kerámiákétól, így eltérő helyről származik, de ez a nyersanyag sem egyezik a korábbi időszak kerámiáinak a nyersanyagával.

A hipotézisünk tehát beigazolódni látszik, valóban megváltozhatott a váci kézművesek kapcsolatainak iránya, ez vonatkozhat a késztermékek, de a nyersanyagok beszerzésére is. Különösen szembetűnő ez a fehér kerámiák esetében. Az eredmények jól szemléltetik, hogy a kerámiák összetételének vizsgálata nagyban segíti a régészeti problémák megértését és a vizsgálatok által betekinthetünk a kerámiák mikrovilágába, és rekonstruálhatjuk azok készítését és a készítésükben végbement változásokat.

Írta: Kreiter Attila, Viktorik Orsolya, Mészáros Orsolya

Fedezd fel a váci lelőhelyet az MNM Régészeti Adatbázisában is!