A 62. sz. út Perkátát elkerülő szakaszának megépítése előtti megelőző régészeti feltárások eredményeinek tudományos feldolgozásához és értelmezéséhez kapcsolódóan régészeti topográfiai kutatásokat végeztünk a Cikolai-víz vízgyűjtő területén. A kutatási program célja – a lelőhely-felderítésen túl – hogy a meghatározó településtörténeti korszakok sajátosságainak vizsgálatával és összevetésével felvázolja a táj- és területhasználat alapvető strukturális változásait.

A titokzatos újkőkori körárkok

A régészeti korokban élt kultúrák élettevékenységét nem csak az ásatásokon előkerülő tárgyi leletanyagon keresztül ítélhetjük meg. Az emberi tevékenység hatására létrejövő ún. antropogén rétegek és üledékek vizsgálata segít felfedni azt, hogy a korabeli közösségek milyen (élet)tevékenységeket folytattak, milyen anyagokat és hol használtak, dolgoztak fel a településen vagy éppen egy épületen belül.

Ülőhely-história a Magyar Nemzeti Múzeum parkjában

Az öreg, kedves Múzeumkertben mindennek megvan a története. A Pollack Mihályhoz és Ybl Miklóshoz köthető kerítésnek éppúgy, mint a Múzeum körúti nagy kerti kapuk melletti őrházaknak vagy a kert különböző pontjain álló szobroknak. Ebben az írásban a Magyar Nemzeti Múzeum parkjának padtörténelmét mutatjuk be. – Merthogy ilyen is van! Igazi helytörténet: ülőhely-história.

Miért vált oly fontos 1848-as emlékezethellyé a Múzeumkert már a 19. században? Mitől válik egy történelmi helyszín egyáltalán emlékezethellyé? És hogyan emlékezünk? Az idei március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából a Múzeumkertet járjuk körbe, azt a különleges helyet, ahol még ma is megragadható 1848 emléke, ahol a múlthoz kötődő folyamatosság érzése, valami különös oknál fogva, még ma is érzékelhető.

Talán most, hogy egyre haladunk előre a tavaszban, egyre kevésbé szívtelenség szóba hozni a Balatont és a magyar kulturális és természeti örökség, egyúttal a magyar turizmus egyik legfontosabb helyét, Tihanyt. Kiindulópontunk egy fénykép, ami a Fortepan közösségi fotóarchívum gyűjteményében található és az 1960-as évek elején készült (1. kép).

A pesti Múzeumkert történetét sok szempontból be lehet mutatni. Megírhatjuk a benne folyó sok-sok történelmi esemény – a forradalmi gyűlések, a tüntetések, a toborzások, a kivégzések s megszállásai – sorozatával. De bemutatható funkciói alapján is: pihenő- és tanulóhely, szerelmi találkahely vagy koncerthelyszín… És szoborkertként is, taglalva emlékműveinek sorát. Mégis a kertlátogatók mellett a Muzi főszereplői a fák, s róluk írva is kirajzolódhat a Magyar Nemzeti Múzeum kertjének története.

Közkeletű vélekedés az eurázsiai pusztákat uraló szkítákról, hogy nomád, vándorló életmódot folytattak. Azonban a régészeti feltárásoknak köszönhetően egyre nyilvánvalóbb, hogy az antik történetírói hagyományban gyökerező szemlélettel ellentétben a népesség zöme letelepedett, földművelő életmódot folytatott, amihez kiterjedt állattartás és fejlett kézművesség társult. Erről tanúskodnak a szkíta kori Vekerzug kultúra Kr.e. 7. század derekától a 4. század végéig keltezhető lelőhelyei az Alföldön és az Északi-Középhegység előterében.