1937 májusában Budapest kétszer is a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába került, mivel két államfő is érkezett a magyar fővárosba: a hónap elején Wilhelm Miklas osztrák államelnök, május 19-23. között pedig III. Viktor Emánuel olasz király és etióp császár.

Az itáliai uralkodó látogatásának változatos programját a Magyar Távirati Iroda 1937. május 11-én közölte. Az olasz király többek között részt vett katonai díszszemlén, sólyomvadászaton Gödöllőn, díszelőadáson az Operaházban, lóversenyen. Megtekintette az olasz katonai sírokat az Új Köztemetőben, az esztergomi ásatásokat, az Aquincumi Múzeumot, valamint a Nemzeti Múzeumot is.

Horthy Miklós kormányzó és felesége, Purgly Magdolna május 19-én este 8 órakor a királyi palota nagy márványtermében díszebédet adott III. Viktor Emánuel olasz király és felesége, Heléna királyné tiszteletére.

A királyi palota díszkivilágításban fogadta a jeles alkalom vendégeit, akik este háromnegyed nyolctól érkeztek fogatokon és gépkocsikon az Oroszlános udvarba. A meghívottak a Habsburg-teremben gyülekeztek, itt fogadta őket Vértesy Sándor titkos tanácsos, a kormányzó kabinetfőnöke főnöke és felesége.

A díszebéden 124 előkelő vendég jelent meg. A vendéglátók részéről József főherceg és Auguszta főhercegnő, Darányi Kálmán miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter, Széll József belügyminiszter, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Széchényi Bertalan gróf, a felsőház elnöke, Sztranyavszky Sándor, a képviselőház elnöke, Villani Frigyes báró római követ és Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek voltak a meghívottak között. Olasz részről a királyi kíséreten – többek között Galeazzo Ciano gróf külügyminiszter, Alessandro Mattioli Pasqualini gróf a királyi és császári ház minisztere, Luigi Arborio Mella di Sant'Elia gróf első udvari szertartásmester – kívül a budapesti olasz követség vezetése – Luigi Orazio Vinci Gigliucci követ, Omero Formentini, első számú követségi titkár, Filippo de Greent követségi titkár, Enrico Mattioli alezredes, katonai attasé, Natale Palotta, alezredes, légügyi attasé, Carlo Di Nola, kereskedelmi attasé és Antonio Widmar sajtófőnök – is jelen volt.

Természetesen a magyar fővárosban működő követségek vezetői is részt vettek ezen az eseményen, így képviseltette magát például Észtország, Finnország, Németország, Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Szentszék, Törökország és Egyiptom.

8 órakor érkezett a Habsburg-terembe a kormányzói pár és az olasz királyi család, József főherceg és Auguszta főhercegnő kíséretében. Az üdvözlés után valamennyien átvonultak a nagy márványterembe.

Heléna királynét és császárnét Horthy Miklós, a kormányzónét III. Viktor Emánuel, Mária savoyai hercegnőt József főherceg, Auguszta főhercegnőt Darányi Kálmán miniszterelnök, Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás Talas Onni finn követ feleségét, Angelo Rotta pápai nuncius Leonardi di Casalino grófnőt, a királyné udvarhölgyét, Ciano gróf olasz külügyminiszter pedig Darányi Kálmánnét vezette asztalhoz.

A Képes Pesti Hírlap sajtóillusztrációja a királyi díszebédről, 1937.

Az asztalfőn a vendéglátó, Horthy Miklós ült, akivel szemben III. Viktor Emánuel foglalt helyet. Tőlük balra és jobbra a szűk család – kivéve a kormányzó két fiát – és a magasabb rangú olasz és magyar tisztségviselők, valamint az olasz uralkodói család kísérete helyezkedtek el, majd a különböző követségi, és magyar hivatalnokok következtek. Az ülésrend összeállításánál ügyeltek, hogy a főasztalnál felváltva üljenek férfiak és nők, valamint, hogy a házastársak lehetőség szerint egymás közelében foglaljanak helyet.

Az ünnepélyes ebéd alatt Magyary Imre és zenekara valamint az 1. honvédgyalogezred zenekara Figedy Sándor vezetésével felváltva biztosította a zenei aláfestést, előbbi cigányzenét játszott, utóbbi programja a következő művek részleteiből állt össze: Pietro Mascagni: Parasztbecsület, Lehár Ferenc: Éva, Giacomo Puccini: Tosca, Lehár Ferenc: A mosoly országa, Ruggero Leoncavallo: Bajazzók, Giacomo Puccini: Bohémélet.

A diszebéd étrendje a következő volt:

• Consommé Florentine
• Supreme de Fogas
• Sauce Vin Blanc Seile de Chevreuil Garni
• Sauce Cumberland Poulard a la Gelée Moderne Asperges en Branches
• Sauce Mousseline Pudding au Chester Bombe Camargo Fraises-Dessert.

Felszolgált italok:

• Cherry,
• Szent György-hegyi 1930,
• Egri bikavér 1918,
• Moet Chandon Imperial pezsgő,
• Tokaji aszú.

A díszebéden mindkét államfő pohárköszöntőt mondott. Elsőként Horthy Miklós kormányzó szólalt fel, aki a magyar nemzet nevében köszöntötte a királyi családot, majd megemlékezett arról, hogy Itália volt az első állam az I. világháború után, amely Magyarország felé nyitott, ennek következtében jött létre az uralkodói vizitációt tíz évvel megelőző magyar-olasz barátsági szerződés, majd az 1935-ben Ausztriával kiegészülő római jegyzőkönyvek. Horthy itt megemlítette, hogy ezt a szövetségi rendszert a Németországgal való jó viszony még tovább erősítheti. Az államfő végül azon óhaját fejezte ki, hogy a két nemzet közti kiváló kapcsolat továbbra is fennmarad.

Válaszul III. Viktor Emánuel szólt a kormányzóhoz és a vendégekhez. Megköszönte azt a kellemes fogadtatást, melyben Magyarországon részesültek, majd visszautalt a néhány hónappal korábbi kormányzói látogatásra. Az olasz uralkodó ezután szintén felidézte az 1927-i barátsági szerződést, valamint a római jegyzőkönyveket, és megemlítette, hogy Németországgal kiegészülve még erősebb lehet ez a kötelék. Végül megköszönte Horthynak és feleségének vendégszeretetüket és a kormányzói párra emelte poharát.

Az itáliai uralkodó ezek után még négy napot töltött Magyarországon, látogatását nagy sajtóvisszhang kísérte. A díszebédről készült sajtótudósítások alapját a Magyar Távirati Iroda közleményéből vették át. Az ünnepségről készült felvételek közül csak az itt közöltek ismertek. Végezetül fontos kiemelni, hogy III. Viktor Emánuel olasz király volt az utolsó uralkodó, aki a budai Várpalota vendégeként szállt meg, így ezzel a díszebéddel utoljára rendeztek itt lakomát, amellyel egy állam királyát köszöntötték.

Írta: Sóti Lajos, Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Fényképtár