2. rész: háztartások, életmód

A régészet azon iránya, mely településekkel, nagy tömegű edénytöredék elemzésével foglalkozik, csak hosszú, kitartó aprómunkával hoz látványos eredményeket, bár a kerámia cserepek az ásatásokon előkerülő régészeti leletek 80-90%-át alkotják. Egy 5 hektáros lelőhely közel 40 ezer cseréptöredéke viszont az egykori életről ad olyan képet, amit temetők elemzéséből soha nem tudunk megismerni. Egy korábbi blogbejegyzés az avar kerámiákról, azok készítés-technikájáról, alapanyagáról, a kézművesek szervezettségéről számolt be. Ebben az írásban folytatom a történetet: a kerámia töredékek egykor használt edények voltak, bennük főztek, belőlük ittak, ételt, folyadékot tároltak bennük, némelyiket még a terített asztalhoz is köthetjük. 

1. kép: Összetört cserépedények egy 7. századi ház betöltéséből: késő antik importáru, helyi fazekasok gyorskorongolt áruja és puszta kézzel formált egyszerű edények töredékei

A vizsgált lelőhely Kölked mellett terül el. Valamikor a 6. század közepén új falut alapított egy közösség, melyet sírjaik tanúsága szerint magas rangú germán származású harcos férfiak, igen előkelő, gazdag hölgyek családjai vezettek. Az avar falvaktól némiképp eltérő kép rajzolódik ki a feltárt régészeti objektumokból: igen nagyméretű, sűrű szerkezetű település, sok földbe süllyesztett padlójú házzal, köztük szabadon álló kemencékkel, kevés tároló gödörrel, de a területet árkok osztják fel kisebb részekre és felszínre épült germán, nyugati hosszúházak nyomai is megfigyelhetőek. A 8. század végéig lakott település különböző korszakait csak a leletek, a kerámia időrendjének megállapításával tudtuk elkülöníteni. Szerencsére segítségünkre voltak ebben a sírokba, a halottak mellé tett edények, melyeket a cserépárunál gyorsabban változó ruha- és ékszerdivat fémtárgyai pontosan datáltak. 

2. kép: Germán típusú pecsételt bögrék a sírokból

A település 7. század közepére eső virágkorát vizsgálva a kerámia elterjedésében szabályosságok mutatkoztak: a feltárt területen egymástól 10-120 méterre kiugró gócpontok voltak: 1-2 földbe süllyesztett hatalmas alapterületű mély ház, mely a nagy felszíni házak melléképületeként szolgált, és amit annak felhagyása után háztartási szeméttel, azaz összetört cserepekkel, hamuval, az ételmaradékból nem lebomló állatcsontokkal töltöttek fel, hogy gyerek és jószág bele ne essen, és lábát ne törje. A cseréptöredékeknél a peremeknek 15-20%-a is megvan, nem úgy, mint a 8. században, ahol csak 5-10% kerül elő a száj körívéből, mutatva azt, hogy már nem foglakoztak a késői időben a háztartási szemét egyben tartásával: a töredékek a felszínen szóródva, tovább darabolódtak egészen kicsi méretűek azok, amiket megtalálunk. 

3.a kép: Kora avar kori gyorskorongolt szürke kerámia jellegzetes edényei (7. század)

3.b kép: Kora avar kori gyorskorongolt szürke kerámia jellegzetes edényei (7. század)

A késő avar korival ellentétben még plusz segítséget kaptunk annak révén, hogy a kora avar kori települést területileg keskeny árkok kisebb egységekre bontották, amik kerítések alapozásai voltak. Így egyértelműen vizsgálhattuk az egyes háztartások, a település együtt lakó, együtt étkező/főző közösségeinek szemétanyagát. Megfigyelhettük, hogy az egyes udvarok/belső telkek csak bizonyos részén van cseréptöredék, koncentráltan a felszíni lakóházak mellett, azok egyik oldalán. Azoktól távolabb csak elvétve került be 2-5 darab cserép a régi tároló gödrök feltöltésének földjébe. 

4. kép: Késő avar kor gyorskorongon készülő sárga edényei (8. század)

A falun belül a tér használata mellett az ételkészítésről is mesélnek az edénytöredékek, de ahhoz másképp kell feltennünk a kérdéseket. A mázatlan edényt, amilyenek az avar kerámiák is, ha főznek benne, képtelenség tisztára súrolni; ráadásul ezek a kerámiaedények annyira porózusak, hogy hamu, ételkozma még ennyi évszázad elmúltával is kimutatható rajtuk. Így pontosan meg lehet határozni, miben főztek, miben nem. Hamu minden esetben az aljakon található, és ahol nagyobb töredékek vannak, megfigyelhető, hogy az egyik oldalukon jobban kormosak, mint a többin: a szabad tűz köré helyezték őket, és így főzték meg lassan a kásaszerű (hússal, zöldséggel is gazdagított) ételt. A főzőedényeknek, fazekaknak két méretbeli kategóriája van (nagyjából, és nem római módra, pontos űrmértékkel): egy 1-2 személyes, és egy nagyobb, amiből 5-8 fő is jól lakhatott. Ha megnézzük a főzőedények számát a 7. századi udvarokat/háztartásokat összehasonlítva, azt a megdöbbentő eredményt kapjuk, hogy Kölkeden 3 háztartás kiemelkedik ezek közül: 100 körüli, vagy a fölötti edényszámot találtunk a háztartáshoz tartozó, megmaradt szemétanyagban, a többiben csak 60-80 darab volt. Az egyes háztartások területén nem élhetett több, mint 20-40 fő a lakóépületek méretét és számát véve alapul, így a kiugró edényszámok legvalószínűbben arra utalnak, hogy ezek a rangos családok – melyek lakókörzetének hátsó részén a legelőkelőbb temetkezések kerültek elő – rendszeresen az állandóan a háztartásban élő embereknél több főre készítettek ételt. Ez egybecseng a germán hősi énekekből ismert képpel: az igazán gazdagok az értékes fegyverek, ritka ékszerek viselése mellett azzal mutatták ki rangjukat, hogy hány vendéget tudtak ellátni, házukban lakomákon fogadni. Az általános fazekak mellett késő antik (balkáni, itáliai eredetű) főzéstechnikára utaló sütőtálak is vannak a leletek között. A göngyölegként, délről, élelmiszerrel megrakottan érkező tárolóedényekkel (hombárok, amfórák olajjal, borral, aszalt gyümölccsel, halszósszal) az előkelő családoknál a mediterrán táplálkozás-kultúra bizonyos szintű átvételét jelzik. 

5. kép: A kölkedi leggazdagabb 7. századi háztartás épületeinek rekonstrukciója (rajz: Sáfár Pál)

A főzőedények mellett találunk ivóedényeket is: számos bögre, palack és italtároló korsó került elő. A bögrék bizonyos fajtái szinte teljesen hiányoznak a település leleteiből, mint személyes használati tárgyakat inkább a temetkezésekből ismerjük, ezeket az elhunyt mellé helyezték a túlvilágra szánt útravalóval. Az asztalra helyezett tálak, tányérok, amiket a modern korban megszoktunk, szinte teljesen hiányoznak. A nyugati germán területeken mocsaras lelőhelyekről előkerült nagy számú faedény a Kárpát-medencei klíma miatt nem marad fenn, a sírokból előkerülő fémvereteik alapján azonban biztosan használtak fából esztergált, faragott edényeket is. 

Írta: Hajnal Zsuzsanna

További érdekességek:

• A MNM blogjában korábban a kölkedi lelőhely két igen előkelő nagyasszonyáról írt bejegyzés itt és itt tekinthető meg.
• A kölkedi lelőhelyről a nagyközönség számára készült összefoglalóból pedig az egykori közösség életébe kaphatunk teljesebb betekintést.

6. kép: Aranyveretes fa csésze rekonstrukciója az egyik leggazdagabb kölkedi nő sírjából

Irodalom:

• Kalla, G., A háztartások régészete mint kutatási probléma. Household Archaeology as a Research Problem. In: ΜΩΜΟΣ VII., Őskoros Kutatók VII. Összejövetele 2011. március 16–18. Százhalombatta, Matrica Múzeum. Ősrégészeti Levelek Százhalombatta 2013, 9–36.
• Hajnal, Zs., Házak a Kölked-feketekapui avar kori telepen – Häuser in der awarenzeitlichen Siedlung Kölked-Feketekapu. Archaeologiai Értesítő 134 (2009) 91–116.
• Hajnal, Zs., Kora avar kori pecsételt díszű kerámia Kölkeden – Frühawarenzeitliche stempelverzierte Keramik in Kölked. Archaeologiai Értesítő 138 (2013) 175–211. 
• Hajnal, Zs., Mécsesek a Kölked-feketekapui avar telepről – Öllampen aus der Awarensiedlung Kölked-Feketekapu. Archaeologiai Értesítő 128 (2003) 195–227. 
• Hajnal, Zs., Késő antik jellegű kerámia a Kölked-feketekapui avar kori telepről – Keramik spätantiken Charakters aus der awarenzeitlichen Siedlung Kölked-Feketekapu. Communicationes Archaeologicae Hungariae 2005, 437–480.