A régészeti korokban élt kultúrák élettevékenységét nem csak az ásatásokon előkerülő tárgyi leletanyagon keresztül ítélhetjük meg. Az emberi tevékenység hatására létrejövő ún. antropogén rétegek és üledékek vizsgálata segít felfedni azt, hogy a korabeli közösségek milyen (élet)tevékenységeket folytattak, milyen anyagokat és hol használtak, dolgoztak fel a településen vagy éppen egy épületen belül. A múlt megértéséhez alapvető fontosságú, hogy ne csak a megmaradt tárgyakon keresztül értelmezzük a korabeli közösségek életét, hanem megértsük azok lakhelyét, a helyet, ahol éltek és mindennapjaikat töltötték.

Ahhoz, hogy az emberi megtelepedéssel és az élettevékenységgel összefüggésben kialakuló mintázatok és információk környezeti és kulturális összefüggéseit megértsük, a természettudományok szerteágazó tárházából kell a célnak megfelelő módszertant kiválasztani.

A térhasználat elemzésére Győr–Ménfőcsanak határában épülő bevásárlóközpont munkálatait megelőző régészeti feltárás során Széles-földek lelőhelyen feltárt épületeket választottunk ki, azok belső terét a felületükre vetítette 50x50 cm-es kvadrátokban mintáztuk meg (1. kép).

1. kép. Egy földbe mélyített épület megmintázása

A régészeti növénytani (fitolit-, mag- és terméselemzés) és régészeti talajtani vizsgálatokat azzal a céllal végeztük el, hogy az egyes korabeli épületek belső térhasználatában jelentkező azonosságokat és különbözőségeket megismerhessük. A kutatás célja az volt, hogy információt szolgáltassunk a jelenségek régészeti értelmezéséhez, az egyes épületek lehetséges funkciójának meghatározásához. Vagyis, arra voltunk kíváncsiak, hogy ezeket a régészeti jelenségeket mire használhatták a múltban a Kisalföld közösségei.

Az objektumok anyagában megtalált és meghatározott mikro- és makroszkopikus növényi maradványok arra utalnak, hogy az építmények belső terében nagy mennyiségű gabonaanyag (szár, levél, pelyvalevelek, kalászorsó töredékek, gabonaszem töredékek stb.) került felhalmozásra. Ezt az elképzelést erősíti az ún. talajtani paraméterek eloszlása is az épület belső terében (2. kép). Az objektumok felszínére vetített eloszlástérképek együttes értelmezése, valamint az adatok statisztikai kiértékelése lehetővé tette a belső tér használatára vonatkozó elméletek felállítását.

2. kép: A vizsgált épület alaprajza (a), illetve az alaprajzra vetített (b) CaCO3% eloszlástérképe, (c) Arany-féle kötöttségi érték eloszlástérképe, (d) TOC% eloszlástérképe, illetve Ptotal eloszlástérképe. Az itt bemutatott talajtani paraméterek eloszlástérképei közül az ún. szerves szén (TOC%), illetve összes foszfortartalom (Ptotal) az, amelyek direkt módon jelölik a magasabb szervesanyag tartalmú belső térrészleteket (két legfelső hőtérkép). Ezekről jól leolvasható, hogy az épület belsejében az élettevékenységek elsődlegesen az épület középső részére koncentrálódtak (kiemelkedő piros szigetek).

Míg az egyik kelta korú (Kr.e. III. sz.) épület esetében nem lehetett egyértelmű térhasználati különbségeket kimutatni a belső térben – azaz differenciált területhasználat nem volt észlelhető – addig az egyik római kori (Kr.u. I. sz.) épület esetében két, funkciójában egymástól jól elkülönülő térrészt tudtunk meghatározni (3. kép). Az épület egykori használata során a következő tevékenységeket feltételezhetjük: széna- vagy szalmatárolás, almos istálló kiskérődzők számára, trágyatároló. Ezek a vizsgálatok azért fontosak, mert megérthetjük a feltárt épületek lakó- vagy gazdasági jellegét, ezáltal pedig a település struktúráját, amelyről a tárgyak sok esetben nem árulkodnak.

3. kép: Mikro--archaeobotanikai maradványok, ún. növényi opálszemcsék (fitolit) eloszlása a a római kori épület belső terében. A két felső hőtérkép a gabonák tisztítása során nyert pelyva és toklász levélanyag maradványainak a koncentrációját mutatja az objektum északnyugati sarkában. Ez akár azt is jelentheti, hogy a gabonák tisztítása során visszamaradó hulladékot egy meghatározott helyen, elkülönítve tárolták. Ezzel ellentétben a szár és levél maradványok koncentrációja térben elkülönül és az objektum délnyugati felében mutat dúsulást (két alsó hő- és eloszlástérkép).

Írta: Pető Ákos, Kenéz Árpád, Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar/MNM Alkalmazott Természettudományi Laboratórium

Fedezd fel a ménfőcsanaki lelőhelyet az MNM Régészeti Adatbázisában is, ahol számos rövid összefoglaló jelentés is hozzáférhető a Régészeti Kutatások Magyarországon című kiadványsorozatból: http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/783