A 62. sz. út Perkátát elkerülő szakaszának megépítése előtti megelőző régészeti feltárások eredményeinek tudományos feldolgozásához és értelmezéséhez kapcsolódóan régészeti topográfiai kutatásokat végeztünk a Cikolai-víz vízgyűjtő területén. A kutatási program célja – a lelőhely-felderítésen túl – hogy a meghatározó településtörténeti korszakok sajátosságainak vizsgálatával és összevetésével felvázolja a táj- és területhasználat alapvető strukturális változásait. Vagyis, azt akartuk megtudni, hogy a bronzkori emberek hogyan változtatták meg életterüket: azt a helyet, ahol több száz éven keresztül egyhelyben élve számos kultúrréteget létrehoztak. Az ilyen települést hívjuk „tell-nek” (a tell héber szó, jelentése domb). Az itt élt bronzkori emberek a településüket erődítették és földvárat alakítottak ki. A földvárakat általában kisebb települések veszik körül, baj esetén feltételezhetően a kisebb települések lakosai a földvárakba menekülhettek, illetve a rangosabb réteg a földváron belül lakhatott, vagyis hatalmi szerepe is lehetett.

A térség első intenzív településtörténeti korszaka a bronzkor – ezen belül is a középső bronzkori Vatya kultúra (Kr.e. 1900–1500), illetve a késő bronzkori urnamezős kultúra (Kr.e. 1200–800) – időszaka.

Annak érdekében, hogy a Cikolai-víz bronzkori településtörténetét felvázolhassuk a korszak településhálózatának általános topográfiai felderítésén kívül, Perkáta–Forrás-dűlő lelőhelyen a szisztematikus terepbejárásokat geoarcheológiai vizsgálatokkal egészítettük ki. Ennek keretében az ún. „kisvár” területén (ca. 2000 m2) sekélyföldtani hálózatos térképező fúrással próbáltuk a terület rétegtani viszonyait feltárni. Célunk az volt, hogy minél pontosabb képet kapjunk a talajképződmények, illetve a kultúrrétegek elhelyezkedéséről, azok egymáshoz viszonyított helyzetéről.

A radiokarbon kormeghatározással kiegészített talajtani laboratóriumi mérések, illetve régészeti növénytani vizsgálatok (fitolit-, termés-, és magelemzés) fényt derítettek arra, hogy a megközelítőleg 1,5 méteres vastagságban megfigyelhető kultúrréteg Kr.e. 1730 és 1530 közötti bronzkori megtelepedés eredményeképpen fejlődött ki. A vizsgált minták magas foszfortartalma és összes szervesszén-tartalma alapján egyértelműnek tűnik, hogy a földvárat intenzíven használták. A növénytani bizonyítékok alapján szintén egyértelműnek tűnik, hogy a földvár lakóinak táplálkozásában szerepet kapott a változatos étrend, amelynek egyik fontos eleme a földvár környezetében termesztett gabonák lehettek.

A bronzkori földvár talajszelvényei a térképező furáspontokkal

Írta: Pető Ákos, Kenéz Árpád, Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar/MNM Alkalmazott Természettudományi Laboratórium; Reményi László, Várkapitányság NZrt.

Fedezd fel a perkátai lelőhelyet az MNM Régészeti Adatbázisában is, ahol több rövid összefoglaló jelentés is hozzáférhető a Régészeti Kutatások Magyarországon című kiadványsorozatból: http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/739