Kiállítás
Múzeumi élet
Szakmai munka

1938. április 25. és 27. között az egész világ Tiranára figyelt. Nagyszabású ünnepségsorozat és díszes polgári esküvői ceremónia keretében, ezeken a napokon kötötte meg életre szóló házasságát Ahmet Zogu albán király Apponyi Geraldine magyar születésű grófkisasszonnyal. Mindkét fél megelőzően hosszú évtizedekig várakozott, és egyikük számos kudarc után, rendkívül ingatag politikai helyzetben kereste társát. De milyen út vezetett a világraszóló, nagy sajtóhírt kavaró eseményhez?

A szakemberek napjainkban sokat használják a közösségi régészet kifejezést, melynek definíciója szerint a legfontosabb cél a régészeti kutatás iránt érdeklődő, szakirányú képzettséggel nem rendelkező civilek összefogása, bevonása a régészeti kutatásba, a nemzeti kulturális örökség védelmébe. A múlt megismerése mindig is sok ember érdeklődését felkeltette, ugyanakkor a felügyelet nélküli tevékenység komoly veszélyeket rejt magában.

A világszerte több ezer áldozatot követelő koronavírus-járvány megállítására és a hatásos gyógymód kidolgozására irányuló kutatások közepette merült fel, hogy a BCG-oltás szerepet kaphat a fertőzés kivédésében vagy a már kialakult betegség tüneteinek enyhítésében. A teória igazolására vagy cáfolatára még várnunk kell: van-e annak jelentősége a COVID-19 elleni küzdelemben, hogy Magyarországon évtizedek óta alkalmazzák a tuberkulózis (tbc) elleni védőoltást? A tüdőt megtámadó fertőző tuberkulózist, amelyet baktérium okoz, gümőkórnak is nevezték. Magyarországon a 19.

A Kárpát-medence területén a kelták vertek először pénzérméket, kezdetben a makedón pénzek mintájára, majd idővel egyre inkább saját művészetük, saját hitviláguk képére formálva az eredeti ábrákat. Az első kelta pénzek már a Kr.e. 3. század folyamán megjelentek. A pénzérmék főként ezüstből, ritkábban aranyból (Pozsony környéki boius törzs veretei) készültek. A korai ezüst kibocsátások többnyire még nagycímletű, 11-13 g-s érmék voltak.

Az első, módszeresen feltárt honfoglalás kori temető a mai Piliny község közelében (Nógrád megye), a Leshegy nevű magaslaton helyezkedett el. Az innen származó tárgyak többsége vásárlás útján került be a Magyar Nemzeti Múzeumba, ugyanakkor az ásató báró Nyáry Jenő néhány leshegyi leletet – a korabeli arisztokrata szokásoknak megfelelően – a velencei Nemzeti Régészeti Múzeumnak ajándékozott. A báró valószínűleg az 1876-ban Magyarországon megrendezett VIII.