A Pásztortűz című kolozsvári folyóirat kapcsolata a Magyar Nemzeti Múzeummal, néhány fénykép-illusztráció tükrében

Az 1921-től Kolozsváron megjelenő Pásztortűz című folyóiratban számos magyar kultúrtörténeti vonatkozású emlékről szóló forrásértékű, illusztrált tanulmányt találunk. Az egyszerre művészi és a tudományosság igényével megírt cikkek szerzői a két világháború közötti erdélyi-magyar értelmiség legjelesebb képviselői voltak. Ráadásul, ahogy Albertini Béla megállapította, túlzás nélkül mondhatjuk azt, hogy a Pásztortűz illusztrációi révén fotótörténeti szempontból is az egyik legrelevánsabb romániai magyar sajtótermék volt.

Külön érdekesség, hogy az Erdélyi Szemle utódjaként induló „irodalmi- és művészeti folyóirat” (1936-ban „transzilván irodalmi- és művészeti” folyóirat), melynek szellemi atyja és tiszteletbeli tulajdonosa (a Minerva Rt. mellett) Reményik Sándor költő volt, számos szálon kötődött a Magyar Nemzeti Múzeumhoz.

Reményik Sándor, a MINERVA felvétele, Pásztortűz XXVII. évf. 8. sz. 391.

Történeti szempontból említésre méltó, hogy a szerkesztőség tagjai és a lap írói közössége kiterjedt anyaországi (később jugoszláviai és csehszlovák) kapcsolatokkal, egzisztenciával rendelkeztek. A szerzők névsorában több egykori múzeumi munkatárs nevével találkozunk: például ifj. Entz Géza (1875–1943) vagy Szekfű Gyula. A Pásztortűz Kolozsváron a régi Brassai Sámuel utcában, (később Strada Baron L. Pop, ma Hosszú Szappany utca) 5. szám alatt tartott fenn irodát, illetve a MINERVA szomszédos cinkográfiai műhelyét és nyomdáját foglalkoztatta. Budapesti bizományosa, a Studium Rt. irodája a Nemzeti Múzeum szomszédságában, a Kecskeméti utca 8. szám alatt volt. A magyarországi terjesztésért felelős könyvkereskedés pedig a Múzeum körút 21. szám alatt működött.

A szerzők az illusztrációkon és közleményeken keresztül gyakran szóltak a budapesti múzeum műtárgyairól, az intézmény történetéről, a tárak és a könyvtár tevékenységeihez kapcsolódó hírekről, egyes kiadványokról úgy, mint az erdélyi múzeumok hálózatának és tevékenységeinek mintájáról. (Erdélyi Múzeumi Egyesület, Székely Nemzeti Múzeum stb.) Tetszőlegesen kiragadott példa erre Buday Árpád Múzeumaink múltja és jelene című cikke 1922-ből, vagy a Mikó Imre és az Erdélyi Múzeum-Egyesület című, 1926-os közlemény Igeni Ferenc tollából, ahol mindkét alkalommal írtak a Nemzeti Múzeum alapításának részleteiről. De itt érdemes megemlítenem Albrecht Dezső illusztrált recenzióját is a Tíz év szerzeményei-A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása 1919–1928 című tárlatról és katalógusról, 1928-ból. (A sort természetesen folytathatnánk.)

Ez utóbbi cikk illusztrációinak tanulmányozása során vált feltűnővé számomra néhány további érdekesség. Az egyik például az, hogy nem csak Albrecht Dezső írását illusztrálták a múzeum állományából vett műtárgyak felvételeivel, hanem ugyanebben a számban egy másik, látszólag eltérő témájú közleményt is. Míg a recenzióban a liptónádasdi cserépkályha és gróf Teleki Sámuel kancellár díszruhájának felvétele, addig Finta Sándor Pillanatfelvételek az Erdélyi Helikon harmadik, marosvécsi találkozójáról című beszámolójában egy 13. századra datált feszület, egy 16. század eleji Szent Sebestyén faszobor, valamint Mária Terézia pozsonyi lovas emlékművének Fadrusz János-féle első mintájáról készült fénykép reprodukciója látható a „Magyar Nemzeti Múzeum kincseiből.”

Feszület bronzból a XIII. századból. (A Magyar Nemzeti Múzeum kincseiből) Pásztortűz XIV. évf. 15. sz. 348.

Sajnos egyik illusztráció esetében sem azonosítható pontosan az előkép fényképezője. A sokszorosításkor azonban jó eséllyel a MINERVA kliséit használták. Ugyanakkor itt érdemes megjegyeznem, hogy egyébként a számban közölt többi cikkhez tartozó néhány további kép alatt megjelenik „A Pásztortűz felv(étele)” felirat, ami arra utal, hogy a lap ekkor már törekedett saját képanyag létrehozására, és ez jelentős fordulat lehetett a történetében. Jelenlegi kutatásaim szerint 1924-ben következett be egy „képrobbanás,” mikor az addig gyér illusztráltságú folyóiratban viszonylag hirtelen jelentősebb mennyiségű képet kezdtek el közölni a belíveken. Ez hozta magával azt az igényt, hogy a MINERVA képanyagán kívül „saját Pásztortűz felvételek” is legyenek. Ezért a szerkesztőség egyre több amatőr és hivatásos fotográfussal lépett kapcsolatba, akik fotóztak a számukra, gyűjtötték a fényképeket, és hamarosan házi fotópályázatok hirdetését kezdeményezték.

A felsorolt műtárgyfotók közül, a másutt „pusztaszentmiklósi bronzkeresztként” azonosított ábrázolás emelkedik ki, több szempontból. Legfőképpen most azért, mert eddig a róla szóló szakirodalmak többsége csak jóval később készült felvételeket említ meg.

Árpádkori bronzfeszület, ismeretlen fotográfus, zselatinos ezüst pozitív fényképek, a hátoldalon kézírásos jelzetek, MNM KA ADF Régészeti Adattár Műtárgyfotó Gyűjtemény, Ltszn.

Egy kartonon két fénykép, ismeretlen fotográfus, zselatinos ezüst pozitív papírkép, szépia, MNM KA ADF Régészeti Adattár Műtárgyfotó Gyűjtemény, Ltszn.

Körülnézve a Nemzeti Múzeum Központi Adattárának 1958 óta önállóan létező saját fényképgyűjteményében, melynek törzsanyaga a Régészeti-, Középkori- és Történeti osztályok fotóanyagaiból alakult, a szóban forgó tárgyról csupán néhány felvételt találtam. Az eddig ismeretlen meghatározású négy pozitív papírkép közül az egyik, a hátoldalán olvasható régi jelzetek (3a. kép: „272/1928; 29/49; Árpádkori/ bronzfeszület/ Dextera Domini/ XIII. sz/ a NM.ban; 1/3 nagyság; 19x16,4”) alapján 1928-ra datálható.

Bronz feszület. Pusztaszentmiklósi lelet, XII. század. (Magyar Nemzeti Múzeum.) Magyar Művelődéstörténet 1. 1939. 582.

A Pásztortűz 1928-as illusztrációja után legközelebb Oberschall Magda közölte a képet az 1939 és 1942 között megjelenő, Domanovszky Sándor-féle Magyar Művelődéstörténet első kötetében, ahol már a következő meghatározás olvasható: „(…) Gyűjteményeink szép számban őriznek bronzból öntött és egykor aranyozott, XI–XIII. századból származó körmeneti feszületeket és ezekről levált Krisztus-corpusokat. (…) A XII. századra jellemző az a kereszttípus, melynek szárai végeiken négyzetalakban kiszélesednek. Ilyen a bösztörpusztai kereszt, melyen a favázat aranyozott rézlapok borítják és a Pusztaszentmiklóson lelt bronzfeszület, felül az Úr áldó kezével. (…)”

Körmeneti kereszt korpusszal, aranyozott bronz, MNM RT Árpád Kori Gyűjtemény, Ltsz.: 1921.10. Kat. Pannonia Regia-Művészet a Dunántúlon 1000–1541. 1994. 201.

Ezt követően 1994-ben, a Magyar Nemzeti Galéria Pannonia Regia - Művészet a Dunántúlon 1000–1541 című kiállításának szervezői foglalták össze a tárgy történetét, melynek vonatkozó katalógusában Pósta Béla egyik 1918-as tanulmányára, és Peter Bloch 1992-ben keletkezett, bronzkeresztekről szóló szakkönyvére hivatkozva, Lovag Zsuzsa írt katalógustételt. A keresztet, amit Kilényi Hugó gyűjteményéből vásárolt meg a múzeum és 1921-ben leltároztak be, immár „dunaszentmiklósi keresztnek” nevezték, és a 12. század második felére datálták.

A kolozsvári Pásztortűz című folyóirat 1944-ben bekövetkező megszűnéséig még gyakran visszatért a kálváriák, feszületek, keresztek és korpuszok motívuma hol illusztrációkon, – mint például az 1937. március 15-i dupla szám címlapján Dürer alkotása, vagy az 1941. december 15-i számban a Kornis-kereszt után készült reprodukciókon – hol pedig kisebb-nagyobb lélegzetvételű, róluk önállóan is szóló tanulmányok formájában. Az utóbbival kapcsolatban Entz Géza nevét szükséges újfent megemlítenem, aki az 1942. április 15-i számban publikált összefoglaló közleményt a folyóiratban, a magyar passióábrázolásokról.

Szerző: Apor Eszter, művészettörténész-főmuzeológus, Magyar Nemzeti Múzeum, Központi Adattár, Adattári Fénykép Gyűjtemény

Irodalom

• Buday Árpád: Múzeumaink múltja és jelene. Pásztortűz VIII. évf. 46. sz. (1922. november 19.) 577–581.

• Igeni Ferenc: Mikó Imre és az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Pásztortűz XII. évf. 18. sz. (1926. szeptember 12.) 416–418.

• Albrecht Dezső: Tíz év szerzeményei – A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása 1919–1928. Pásztortűz XIV. évf. 15. sz. (1928. július 29.) 337–339.

• Finta Sándor: Pillanatfelvételek az Erdélyi Helikon harmadik, marosvécsi találkozójáról. Pásztortűz XIV. évf. 15. sz. (1928. július 29.) 347–349.

• Bárányné Oberschall Magda: Kézművesség. In Ősműveltség és középkori kultúra. Magyar Művelődéstörténet 1. Szerk. Domanovszky Sándor, Budapest, 1939. I. Köt. 582.

• Entz Géza: Magyar Passioábrázolások. Pásztortűz XXVIII. évf. 4. sz. (1942. április 15.) 146–152.

• Lovag Zsuzsa: Körmeneti kereszt korpusszal. Kat. Pannonia Regia–Művészet a Dunántúlon 1000–1541. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai. Szerk. Mikó Árpád, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1994. 201. II-18.