Kiállítás
Múzeumi élet
Restaurálás
Szakmai munka

Reprodukciók a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött ELTE-letét spanyol anyagából II. rész

2022 húsvétján, a külföldi témájú, országonként tagolt egység átnézése során, a spanyol anyagban fedeztem fel egy érdekes, az egész ELTE-letéttől kissé idegen, de éppen ezért elgondolkodtató képsort. Úgy tűnik, hogy az egyik gyarapítót – aki legnagyobb valószínűséggel magával a festőként is tevékenykedő Cholnoky-val lehetett azonos – igen intenzíven és értő módon, különösen érdekelte a festészettörténet. Hozzávetőlegesen negyven darab neves itáliai, flamand és spanyol festőművész által készített olajfestmény reprodukciójával egészítette ki a földrajztudományi gyűjteményt.

Rubens: Zsuzsanna a fürdőben és J. De Ribera: Mária mennybe felvétele. Madrid, Prado-muzeum. Ismeretlen fényképész, 1890 körül, MNM TF, ELTE-letét, Sp. 167/1–2.

Az alkalmanként ikonográfiai, sőt stíluskritikai összehasonlítást is lehetővé tevő festmény-reprodukciók egyik közös nevezője – a spanyol vonatkozáson túl – a késő reneszánsz és barokk festészet. A reprókat 1890 és a századforduló környéke közé datálták és a képek tanulsága szerint a fényképész(ek) az eredeti helyszíneken, állványra helyezett vagy falon lévő műalkotásokról készítették azokat. Sajnos eddig kevés információ derült ki a fotográfus(ok) kilétéről, mert a konkrét szignatúrát a többség nélkülözi. Ami a képekről és a Cholnoky, illetve kollégái által írt képfeliratokból kiderül az az, hogy a legtöbb reprodukció Madridhoz köthető.

Ám igen feltűnő két további hangsúlyeltolódás is. Az egyik, hogy a gyűjtő nagy rajongója lehetett a spanyol barokk művész, Bartolomé Esteban Murillónak (1618–1682), mert az ő alkotásainak mennyiségéhez képest például Raffaellótól, Tizianótól, Velazqueztől, Goyától, Riberától és Rubenstől is csupán egy-két képet válogatott be a sorozatba. A másik, hogy különösen közel állhatott hozzá a Museo del Prado gyűjteménye. A sorozatban szereplő reprodukált festmények, köztük Murillo eredeti alkotásai ma is ott találhatók.

Murillo A római patrícius álma című műve „Madrid: Kir. Szépművészeti Akadémia (Most a Pradoban)”-felirattal és Tiziano Venus-a. Madrid, Prado-muzeum. Ismeretlen fényképész, 1890 körül, MNM TF, ELTE-letét, Sp. 179/1–2.

Részben emiatt, részben pedig néhány, a képi síkok alsó részén felfedezhető fotografált címkék alapján gondolhatjuk úgy, hogy a Pradóhoz kapcsolódó reprodukciókat hivatalosan maga a spanyol múzeum  rendelhette meg és készíttethette el, mégpedig annak ellenére, hogy ebben a tekintetben a Murillo-alkotások esetében sincs kizárólagosság. Murillónak a tartósan a Pradóban lévő alkotásain kívül ugyanis szerepelnek olyan képei a sorozatban, melyek vagy éppen aktuálisan voltak fellelhetők legkorábban 1890 körül a madridi közgyűjteményben, és emiatt tüntették fel az attól eltérő eredeti őrzési helyüket (mint például a madridi Szépművészeti Akadémiát és a firenzei Pitti-képtárat), vagy eleve másutt őrizték őket, mint például a sevillai Caridad-kórházban lévő alkotásait.

Részlet Murillo A madárkereskedő családja (Szent Család kismadárral) című képe után készült reprodukció feliratából. MNM TF, ELTE-letét, Sp. 175.

Részlet Teniers, a Madrid melletti El Escorialban lévő Falusi mulatság című gobelinje után készült reprodukció feliratából. „C[arlos] Huerta fot.” MNM TF, ELTE-letét, Sp. 200.

Mikor a helyszínbéli eltéréseknek utánanéztem, az ELTE-letét ötdoboznyi, teljes spanyol anyagában, kicsit több információhoz jutottam a fényképezők kilétével kapcsolatban is. Jóllehet azonosíthatóvá vált néhány fotográfus, műterem és gyűjtő neve, mint például a granadai „Garzón”, aki többek között Malagában fényképezett, vagy „C[arlos] Huerta”, akihez a letétben javarészt a Madrid melletti El Escorialban készített (egyébként eredetileg a Recuerdo el Escorial című albumban kiadott) fényképek köthetők, bizonyos „E. Beauchy”, aki talán gyűjtő volt és akinek nevét Murillo sevillai Caridad-kórházban lévő festményei képaláírásában találtam meg, vagy pedig a cordóbai képek felirataiból ismert „J. Laurent”,  a sort persze folytathatnánk. Ám ők sajnos csak közvetetten kapcsolhatók össze a Prado múzeum Murillo-anyagával. Ugyanakkor ezúttal derült fény arra az információra is, hogy Cholnoky Európa című művében illusztrációként felhasználta Carlos Huerta az Escorial-kolostort ábrázoló látképét.

Murillo: Keresztelő Szent János és Mária mennybevétele. Madrid, Prado-muzeum. Ismeretlen fényképész, 1890 körül, MNM TF, ELTE-letét, Sp. 165/1–2.

Végig tekintve a Pradóban fényképezett Murillo-reprodukciókon, elmondható, hogy a sorozat csak kisebb mértékben jeleníti meg a spanyol művész munkásságának profán oldalát, és nagyobb mértékben mutatja be a bibliai, evangéliumi témájú alkotásait. Az utóbbi válogatás érdekessége, hogy a képeken keresztül nem csak Jézus Krisztus, hanem vele párhuzamosan Szűz Mária földi életének misztikus íve is kirajzolódik.

Murillo: Krisztus mennybemenetele a madridi Szépművészeti Akadémiáról és a La Virgen del Rosario a Pradóból. Ismeretlen fényképész, 1890 körül, MNM TF, ELTE-letét, Sp.170/1–2.

A Szűzanya életének a Megváltó születése előtti szakaszába nyerhetünk betekintést az édesanyjától, Szent Annától tanuló Mária, a gyermek Keresztelő Szent János, vagy az Angyali üdvözlet e válogatásban többször szereplő jelenetei révén. Jézus földi ittlétének sarokpontjait pedig, például a Szent Családot, a kereszthalálára reflektáló híres korpuszt, vagy a mennybemenetelét (húsvéti feltámadását) ábrázoló képei idézik meg.

Murillo: Angyali üdvözlet és A porciunkula (Bűnbocsánat a ferencesek számára). Madrid, Prado-muzeum. Ismeretlen fényképész, 1890 körül, MNM TF, ELTE-letét, Sp.169/1–2.

Sőt. Miután Murillo egyik kedvence volt és ezért gyakran festette meg Szűz Mária mennybevételének témáját, ráadásul a Prado-sorozatban ez is kétféle változatban ismétlődik meg, tematikailag a szerzeményező válogatásában utalhat a Megváltás-történet feltámadás utáni folytatólagosságára. Ugyanezt a gondolatot hangsúlyozhatják A porciunkula (Bűnbocsánat a ferencesek számára), a La Virgen de Rosario (Rózsafűzéres Szűz) vagy éppen a későbbi Krisztus-követők, például Szent Bernát és Magyarországi Szent Erzsébet alakjai. Murillo ez utóbbi képein a szentek látomást látnak vagy betegeket gyógyítanak Jézus nevében.

Az egyes festmények részletesebb elemzései a hazai és az európai szakirodalomban olvashatók, és a Murillo-képek is fellelhetők a Museo Nacional del Prado honlapján, a spanyol szakértők legfrissebb vonatkozó kutatási eredményeivel együtt. Szeretettel ajánljuk az olvasók figyelmébe a Nemzeti Múzeum Fényképtárában őrzött, eredetileg – párosával – kartonra ragasztott reprodukciók körülvágott nagyításaiból készült további diavetítést pihentető, szemet gyönyörködtető ünnepi nézelődéshez.

Ezzel is kívánunk örömben és békességben gazdag húsvéti ünnepeket!

Köszönettel tartozom Maurizio Ceccarelli-nek a festmény reprodukciókról készült digitális felvételekért.

Szerző: Apor Eszter, Történeti Fényképtár 

Ajánlott irodalom:

  • Harasztiné Takács Marianna: Murillo képek a magyarországi gyűjteményekben. Garas Klára (szerk.) A Szépművészeti Múzeum Közleményei 58–59. Budapest, 1982, 171–183.
  • Portús, J.: Guía de la pintura barroca española, Museo Nacional del Prado, 2001.
  • Museo del Prado, Madrid.