A földbirtok központ legkorábbinak tartott épülete a részben a főépület (I.) alá nyúló XIII. számú épület, amelynek teljes alaprajza csak az újabb feltárások alapján volt megrajzolható. Tájolása nem azonos az I. épülettel. Falainak egy része már jelentkezett 1926 előtt is. Téves értelmezése vezetett a főépület alaprajzi típusának téves meghatározásához is. Az új ásatások után le kellett mondani a főépület korábban feltételezett, két keleti sarokrizalitjáról (homlokzat síkja előtti sarokkiugrás). Helyettük kirajzolódott a keleti kert az északkeleti sarok nyári melegben felüdülést szolgáló, szerszámtárolásra is alkalmas (?) kisebb tereivel.

A XIII. épület alaprajza a kora római időszakban Pannonia-ban szokásos középfolyosós épülettípust mutatja. A folyosó végében egy, oldalirányban három-három helyiséget  találunk. A bejárat az épület rövidebb oldala elé csatlakozó oszlopos (?) előcsarnokból nyílott. Az épületet egy fallal körülvett udvarról fűtötték. Az északnyugati sarokhoz kívülről csatlakozó kis helyiséget ugyancsak fűtötték.

Ez a korai kőépület valószínűleg nem egyedül állt ebben a térségben. Hasonlóan tájolt fal jelentkezett ugyanis a főépület (I.) 30. és 31. helyiség fala ill. járószintje alatt.

A színűk alapján megkülönböztetett, ismert balácai falképeket egyelőre nem lehet konkrét helyiségekhez kötni. Lehetséges, hogy eredetileg a XIII. épület termeit, de az is lehet, hogy egyik korábbi periódusban a főépület falait díszítették.

A XIII. épület falainak egy része újra föld alá került, egy részük látható a főépület délkeleti sarka alatt és körül.