Belső udvar (perystilium)

Az oszlopokkal körülvett, sokszor szobrokkal, egzotikus növényekkel díszített zárt kert az itáliai házak jellegzetes elemét képezi. A 3. században az udvart elfalazták, de a nyitott kert képzetét megőrizve az udvar felöli oldalt féloszlopokkal, ablakokkal tagolták, amelyek közé rácsos kerítést, virágos gránátalma bokrokat, olajfákat és madárkákat festettek.

A főépület belső udvarának teljességre törekvő feltárása eredményezte a legtöbb újdonságot az első ásatásokhoz képest. Először is hiányzik az udvar közepén várt vizes medence, helyette viszont kibontakozott egy valóságos, oszlopokkal körülvett udvar (peristylium) még akkor is, ha északi oldaláról hiányoznak az információk. A peristylium rövid oldalain, a sarkokat is beleértve, téglaoszlopok álltak, amelyeket opus spicatum (halszálka alakban) formában rakott téglafalakkal kötöttek össze. Az udvar déli oldalát gerenda-vessző szerkezetű fallal elfalazták. Az így készült fal külső, udvar felőli oldalát hat, fekete-fehér fél oszloppal tagolták. Az oszlopok közé rácsokat festettek, amelyek mögül fák nőttek ki, gránátalma bokrok levelei és virágai nyúltak ki. Két gyurgyalag megörökítésére is sor került.

A peristylium bejárata melletti stukkóborításának egyik részlete látható a 32/IV. folyosó 5. tárlójában.

A kert illúzióját keltő falfestmény nagyjából egy időben borult le az udvarra, s a koraközépkori bolygatásoktól eltekintve (cölöp szerkezetű házak, vasolvasztó kemence), bolygatatlanul érte meg a 70-es évek végi feltárását.

A belső udvart teljesen vagy csak néhány sorban vörös homokkőlapokkal fedték be. A megmaradt négy eredeti darab alapján készült el kövezetének rekonstrukciója.