X. épület – Szolgálók vagy őrség szállása

A főépület (I.) déli előterében feltárt, jól fűthető épület „személyzeti” téli szálláshely lehetett. Nagyobbik terme könnyű szerkezetű falakkal hat egyelőre részre, szobára (hálószobára) volt osztva. Fűtőcsatornák futottak a falak mentén és kereszt irányban. Tetejüket vörös homokkő lapokkal fedték be, majd arra vastag, apró kövekből, tégladarabokból, habarcsból álló padozat (terrazzo) került. A falakat is fűtötték, habarcsba rakott, függőlegesen egymáshoz illesztett üreges téglák lenyomatai jól látszanak a falak mentén. A padló- és falfűtés működtetésére az épület nyugati, külső falához nagy, falakkal határolt kemencét (parefurnium) csatlakoztattak. A kemencében fával tüzeltek. A nyersanyagot a környező erdőkből nyerték.

Ezt a nagyobbik, korábban osztatlannak látszó termet gyülekezésre alkalmas, középületnek vélték. A terem osztófalaihoz hasonlóan nem találták meg a kisebbik helyiséget sem, amelynek fűtőcsatornáját a használati időn belül megújították. Ez a helyiség lehetett a szálláshely konyhája. Fűtésére, itt is, külső kemencét építettek.

A két helyiség közül a nagyobbikat építették meg először, majd ehhez csatlakozott a kisebbik.

Az épületet a főépület felől, az I. és a X. épület közötti udvarról lehetett megközelíteni. Bejárata a falusi házak kiugró, oszlopokkal alátámasztott tetőzetű építményeihez lehetett hasonló. A fallal határolt udvarról teraszlépcsőkön lehetett lejutni a III., XVI. XVII. épülethez.

Az épület falait vakolták, a falak környezetében talált nagy mennyiségű falfestménytöredék alapján festhették is.

Az épület műemléki helyreállítására és hasznosítására tervek készültek. Megvalósításuk egyelőre várat magára. A felmagasított falkoronák egyelőre elegendő védelmet nyújtanak a falaknak. A terrazzo-padlók fölé kavicsterítés került.