A tulajdonos éléskamrája a 2. század végén egy barbár háború következtében beomlott, az új tulajdonos nem hozta rendbe a helyiséget. Ennek a döntésnek köszönhetően a pincét teljes felszerelésével együtt tárhatták fel a régészek. Az éléskamrában kampókra akasztva 16 db fiatal malac lógott, a lépcső melletti polcon konyhai edények álltak. Nagyméretű hombárokban gabonát raktároztak, míg görög földről, az istriai félszigetről, közép Itáliából és Hispániából szállított amphorákban olajat, halszószt, bort, valamint szárított gyümölcsöket tároltak.

A szükségessé váló mély alapozás kedvezett az egyébként szükséges pince elhelyezéséhez. A korábban személyzeti tartózkodó helynek tartott helyiség valójában egy pince volt. Kb. másfél méteres törmelék fedte a terrazzo-padlóra borult edények töredékeit. A pince és a folyosó közötti vas veretes, fogantyús fa ajtó retesszel záródott. A pincébe falépcső vezetett. A lépcsőfokok lenyomatait jól megőrizte a pince vakolata. A déli oldalon három, vörös homokkőből faragott rés ablak biztosította a szellőzést és a megvilágítást. Sötétben jó szolgálatot tett a felakasztható vas mécses.

A pincében kampókra akasztották a főzéshez előkészített fiatal malacokat, a lépcső melletti polcra konyhai edények kerültek.

A pincében hombárokban gabonát is tároltak. Megtöltésükhöz ill. szellőztetésükhöz nagy vaslapátot használtak.

Görög földről, az istriai félszigetről és Hispániából amphorákban hozták az olajat, s a halszósz, valamint a szárított gyümölcsök egy része is importként került a balácai villagazdaságba.

A pincében feltár leletanyag amphorákból, hombárokból, fazekakból, tálakból, fedőkből, üvegkorsókból állt. A restaurált tárgyak a pincében elhelyezett tárlókban tekinthetők meg.