A villagazdaság főépülete 

A mindegy 2400 m2 alapterületű lakóház keleti oldalról nyíló főbejáratát egy díszkerten és széles lépcsősoron keresztül lehetett elérni. A díszes előszobán áthaladva a ház központi részébe, a folyosóval körbevett belső udvarba jutunk.  A körfolyosóról nyíltak a különböző funkcióval bíró helyiségek: a lakószobák, az apszisos záródású fogadótermek, hálótermek, étkezők, a konyha, és a pince. A falfestménnyel és mozaikpadlóval díszített termek reprezentatív szerepet töltöttek be, a vendégek gyönyörködtetése, az előkelőség, vagyon megmutatása volt a cél. A főépület több termét padló- és falfűtéssel látták el, így a hatalmas épület fűtött és fűtetlen szobáit a téli és nyári időszakban felváltva használták. A lakóházat három évszázadon keresztül lakták, ez idő alatt többször átépítették, felújították bizonyos részeit.

Az ásatások 1906-ban megkezdődött első szakaszában már jelentkeztek az I. épület falai, s összesen három mozaik, a 8-as, a 10-es és a 20. helyiségben. A negyedik mozaik (31. helyiség) csak 1909-ben került elő. A falfestménytöredékek, a megtalált négy mozaik rangos épületre, egy nagybirtok központi épületére, vagyonos tulajdonosra (esetleg bérlőre) vallott.

Az 1906-tól 1926-ig tartó ásatások nyomán kirajzolódó birtokközpont centrumában kapott helyet a főépület (vagy nagy lakóház), amely uralja környezetét. Reprezentatív és lakó helyiségei egy folyosókkal körülvett udvar köré rendeződnek. Téglalap alakú magját három oldalról részben fedett és fűtött, részben nyitott folyosók veszik közre. Keleti frontja elé – úgy gondolták – sarokrizalitokat építettek. A terrazzo-padozatok alatt elterített és a fűtőcsatornákba betöltött falfestménytöredékekről feltételezték, hogy leverésük előtt eredetileg is ezt az épületet díszítették.

Az 1976-ban megkezdődött újabb, kiegészítő kutatások, a korrekciók elvégzése után lehetővé tették a főépület pontosabb alaprajzának megrajzolását.

A sarokrizalitok helyett kibontakozott egy ún. keleti kert, tisztázódott az oszlopcsarnokkal körülvett belső udvar (peristylium) szerkezete, a belső udvar egész déli oldalt borító falfestménye, egyes helyeken a falak szerkezete, a küszöbök helye.

A III. század eleji nagy átépítést megelőzően ennek az épületnek is volt előzménye. Az épület központja akkor is, a későbbinél valamivel nagyobb, belső udvar volt. A III. század második felében részleges építkezésekre, átalakításokra került sor. Ekkor szüntették meg a nagy északi folyosó fűtését, s a félköríves nyílásokkal áttört északi homlokzat fehér stukkóborítást kapott.

Az épület alatt jelentkező, más tájolású falak Baláca legkorábbi kőépületeihez (XIII. épület és további falszakaszok) tartoznak.

A termek, szobák rendeltetésének meghatározását megnehezítette, hogy csaknem mindenütt hiányoztak az eredeti rétegek.

1984-re elkészült a főépület rekonstrukciója, amely nem másolta az egykor itt állt római kori lakóházat, hanem csak jelezni akarta annak tömegét. A lefedett, zárható épületbe azután visszakerült három mozaikpadló, s vitrinekbe pedig a feltárt leletanyagból válogatott kiállítás.