Spekulatív alapon ez lehetett a főépület téli ebédlője.

T alakú fűtőcsatornáját kívülről, a 34-es folyosóról, kőlapokkal határolt tüzelőhelyről fűtötték. A padló- és falfűtést általában egyidejűleg alkalmazták a római kori lakóházakban. A falak átmelegítéséhez egészen a tetőszintig, üreges téglákat tapasztottak egymás mellé és egymás fölé. Ezek az üreges téglák kisebb téglalap, háromszög vagy kerek nyílásokon át vízszintes irányban is továbbítani tudták a meleg levegőt. A helyiségek felől, mint a 23. helyiség délkeleti sarkában is, több rétegű vakolattal gátolták meg, hogy a kellemetlen égéstermékek bejussanak a különböző rendeltetésű szobákba, termekbe. A 23. terem keleti fala melletti fűtőcsatornában nagyobb és arra alapozott kisebb téglákból álltak a hypocaustum oszlopocskák.

A terem falai szürke sávos festést kaptak.

A terrazzo-padló alatt a főépület falaival azonos tájolású korábbi épület falai jelentkeztek.