„Pantha rei” – minden változik (Hérakleitosz)
A történelem az idő tudománya. A nyugati filozófiában idő és változás
egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Így működik a történelem.

A késő bronzkorban (Kr.e. 1300-800) és a kora vaskorban (Kr.e. 800-450) a Kárpát-medencében nagyon elterjedtek voltak az ún. grafitos fényezésű kerámiák. Ezek a kerámiák fekete, fényes megjelenésűek, úgy néznek ki, mintha fémedények lennének. Mivel elsősorban gondosan formált díszkerámiákat készítettek ilyen módon, a régészek feltételezése szerint presztízsértékük lehetett, vagyis, ha már nem volt lehetőség fémedények beszerzésére, kerámiából utánozták azokat.

Mire tanít egy fotóarchívum testközelből? Mihez kezd és mihez kezdhet még egy történész a fényképekkel? Hogyan változnak a tudás megszerzésének és átadásának módjai az immateriális kép korszakában? Milyen hatása van mindennek a fotótörténetre és a „hagyományos” fényképarchívumokra?  

A középső bronzkorban (i.e. ~ 2000–1550) a Dunántúl területén élt egy nagyon érdekes népesség. Érdekességük többek között abban rejlik, hogy fazekasaik nagyon díszes kerámiákat készítettek, a bekarcolt díszítéseket pedig sokszor fehér anyaggal, úgynevezett mészbetéttel töltötték ki. A régészek el is nevezték őket dunántúli mészbetétes edények népének. De vajon tényleg mésszel töltötték ki a bekarcolt díszítéseket?

Az M3-as autópálya építését megelőzően, az Ófehértó–Almezői-dűlő 18-19. számú lelőhelyen egy nagyon ritka rítusú sírt találtak a régészek. A sír a kora bronzkorhoz (i.e. kb. 3. évezred vége, 2. évezred eleje) tartozó településrészen került elő. A régészek legnagyobb meglepetésére két emberi csontváz volt benne, a fiatalabb pedig egy kagylós rétegen feküdt, vagyis „kagylóágyat” készítettek a számára.

2007-ben Zsigmondiné dr. Marton Ildikó azzal kereste meg a Magyar Nemzeti Múzeumot, hogy tudomása van egy Trianonnal kapcsolatos dokumentumról, amit unokatestvérének idős felesége, Győrffy Ilona őriz. Kiderült, hogy egy autogramgyűjteményről van szó, amit az 1920-ban Párizsban járt békedelegáció egyik tagja, ifj. Győrffy István gyűjtött össze a szállodai étterem menülapján. Győrffy a Magyar Békeküldöttség külügyminiszteri számvizsgálójaként vett részt a küldetésben. A becses relikviát Zsigmondiné közbenjárására ajándékként megkapta a múzeum.

Nagytarcsa–Urasági-dűlő több korszakú lelőhelyén többek között egy vaskori szkíta (~ i.e. 550-450) települést is feltártak a régészek, ahol a dunántúli Hallstatt kultúra kerámiái is előkerültek. Az utóbbiak a formai jegyeik alapján importnak tekinthetők a lelőhelyen, vagyis eltérő helyről származhatnak. Régészetileg fontos kérdés, hogy ezek a tárgyak valóban idegenek-e.

Pünkösd a Szentlélek kiáradásának keresztény ünnepe. A harmadik isteni személy eljöveteléről való megemlékezést a püspöki szinódus (püspökök gyűlése) 305-ben rendelte el. Az apostolok cselekedetei szerint a Szentlélek lángnyelvek alakjában szállt le az apostolokra, emellett ismert fehér galambként történő ábrázolása is.