A XIII. helyiség meghatározásával végképp le kellett mondani az épület sarokrizalitjairól. A falak helyes összekötésével kirajzolódott a főépület csaknem egész keleti homlokzata előtt húzódó kert, amelyet viszonylag keskeny fal határolt. Észak-északkeleti oldalon ezt a kertet az 1-3. helyiség zárta le.

A főépület belső udvarának csapadékvizét elvezető, a 32/II-es folyosót, 9-es termet és a 4-es folyosót átszelő, nagyrészt téglával bélelt csatorna a kerten keresztül haladt az 1. helyiség felé, majd az épületen kívülre, a szabadba.

A kert ill. a főépület középtengelyében, a 7-es, 8-as és 9-es termek előtt kétfokú lépcső vezetett a 4-es folyosóból a kertbe. A törmelékben talált vörös homokkőből faragott delfines kőtöredék a lépcső díszesen kialakított oldalfalához tartozott. Egyik töredéke a lapidariumban (kőtár) van kiállítva.

A lépcső környezetében feltárt nagy gödörbe dobálták a korábbi, elbontott falak törmelékét és a falakról levert korábbi falfestmények egy részét. A töredékek közül több (pl. alakos, geometrikus mintázatú) az ún. fekete alapú falképekhez tartozott.

A késő római időszakban ill. a kora középkorban a keleti kertet is használták. A lépcsőbe nagy cölöplyukakat mélyítettek és csonka kúp alakú vasolvasztó kemencét telepítettek a kertbe (éppúgy, mint a peristyliumban és a 7. teremben).

A kert déli-délkeleti sarkában és a sarkon kívül is jól követhetők a XIII. épület konzervált falai.