A balácai villagazdaság tulajdonosának vagyoni helyzetét jól érzékelteti a nagy méretű, falfestményekkel díszített magánfürdő, melynek megépítésére a 3. század végén vagy a 4. században kerülhetett sor.

A főépülettel azonos tájolású új fürdő feltárására 1998 és 2004 között került sor. A külső fal rózsaszínű, téglaporral kevert, a XV. épület kötőanyagához hasonlítható vakolata az épület viszonylag késői használatát valószínűsíti. Az épület megépítésére azonban a főépület utolsó nagy építési fázisával egyidejűleg kerülhetett sor.

A XVII. számot kapott fürdő a soros elrendezésű típusok közé tartozik. Északi, északkeleti irányból fűtötték a helyiségeket. A padlófűtés rendszeréhez tartozó, a padozatot tartó oszlopocskák részben kőből, részben téglákból készültek. A melegvizes medence számára az épület hosszanti frontja elé kiugró félköríves bővítményt (apszis) építettek.

A fűtőkemencétől távolabb a termek és a vizes medencék hőfoka egyre hűvösebb lett. Medencékkel, kisebb helyiségekkel keleti irányban is bővítették az épület téglalap alakú tömbjét.

A meleg, langyos vizű és a hideg vizes medencéket terrazzo-val ill. téglákkal bélelték.

Az elhasznált vizet kőágyra ültetett téglacsatornán keresztül vezették el a körítőfalon keresztül a földbirtokközponton kívülre.

A bejárat és a vetkőző helyiség délen volt. A fürdőbe a XVI. épület (magtár) felől lehetett bejutni.

A lehullott és még részben a falakon álló falfestmények az épület igényes kialakításáról tanúskodnak.

Alább a galériában, az épületben talált tárgyak fotóit láthatják: