Az I. és a II. épület közötti északi udvart nyugatról és északról határoló falak több periódusban készültek. A legbelső és a középső fal egyik időszakban annak a lefedett, de valószínűleg nyitott folyosónak volt a maradványa, amely a két épületet kötötte össze. A külső, harmadik fal a folyosóhoz kívülről hozzátapasztott fészer tetejének alátámasztására szolgált. Itt tárolták a mezőgazdasági eszközöket és a szerszámokat.

A műemléki helyreállítás nagyvonalakban követte az eredeti elgondolást. Az így létrejött fedett kiállítási tér alkalmas volt a Veszprém megyéből származó kőemlékek bemutatására.

A kőtár első része 2002-ben, második része 2004-ben nyílt meg.

Az első részben kaptak helyet a síremlékek: a sztélék, a kerek és négyszögletes sírkövek, hamvakat befogadó kisebb kőládák és a faragott szarkofágok, s a balácai monumentális sírépítmény feliratos és faragott köveinek egy része. Külön csoportot képeznek a mitológiai alakokat megjelenítő, faragott kődúcok, amelyek egykor sírkertek sarkain álltak.

A kőtár második része az istenvilág körébe tartozó kőemlékeket ill. az építészeti tagozatokat mutatja be. Közöttük az ajkai és a csajági szentély-együttest, Jupiter-nek, Juno-nak, Neptunus-nak, Nemesis-nek, Silvanus-nak szentelt oltárt, a balatonfőkajári Diana és a tüskevári Mithras domborművet, építési táblákat, és a Balaton-felvidékre jellemző, vörös homokkövekből faragott leveles oszlopokat, oszlopfőket. Néhány, maszkkal díszített leveles oszlopfő is itt kapott helyet. A kiállított építészeti tagozatok közül figyelemreméltó együttest alkotnak az örvényesi kőemlékek: a kapurekonstrukció, a vörös homokkő és fehér márvány rácsozatok, a márvány asztallapok.