A Magyar Nemzeti Múzeum állandó régészeti kiállításában, néhány korai réztárgy társaságában, látható egy szép kidolgozású ellentett élű csákány Jászladány határából. A középső rézkor idejére (Kr.e. 4000 –3600) keltezett temető negyven sírja 1935-ben került elő. Az arany és réztárgyakat tartalmazó leletegyüttes új megvilágításba helyezte a korszak kutatását.
***
Február 4-én ezzel az írással kapcsolódunk a katonai térképészet napjához
Február 2-án, a szerzetesek világnapjához kapcsolódunk az MNM Régészeti Tára és a Nemzeti Régészeti Intézet kutatásának bemutatásával
Gyémánt és teknőcpáncél díszíti a Hónap kincsét, a Magyar Nemzeti Múzeum legújabb műtárgyát
Budapest, 2022. január 27. – A Magyar Nemzeti Múzeum szeretné újra divatba hozni a kulturális célú adományozást – mondta L. Simon László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója a szerdai Hónap kincse kamaratárlat megnyitóján.
Ha közvéleménykutatást végeznék arról, milyen jellemvonások jutnak eszébe az embereknek Kádár Jánosról, a puritán jelző minden bizonnyal sűrűn előfordulna a válaszok között. Igen, Kádár János mítoszában (ha van neki ilyen) kisember-puritánsága az egyik legerősebb vonás. A legenda szerint nem flancolt, kispolgári életet élt. Állítólag otthon, Cserje utcai villájának szuterénjében, egy réges-régi konyhaberendezés kellékei között érezte a legjobban magát, amint a felesége, Marika krumplilevesét szürcsöli. Esetleg káposztás cvekedlit küld utána. Erős kép, lássuk be.
A közismert fehér ló monda szerint Árpád fejedelem követeket küldött a Duna vidékén hatalmat gyakorló fejedelemhez. A követek ajándékokat vittek, többek között egy arany lószerszámmal felszerelt fehér lovat, amelyért cserébe földet, füvet és vizet kértek. A fejedelem, azt gondolva, hogy letelepedési engedélyt kérő alattvalók érkeztek, teljesítette a kérést. Árpád erre visszaüzent, hogy azonnal hagyja el a földjét, mert a fehér lóért az arany nyeregért és zabláért az egész országát eladta a magyaroknak.
A Nemzeti Múzeum több mint két évszázados, s a Történelmi Képcsarnok 137 éves történetét végigkísérik a nagylelkű ajándékozások gesztusai. Az intézmény Széchényi Ferenc nagyvonalú adományával jött létre, amikor a gróf 1802. november 25-én úgy döntött, hogy gazdag gyűjteményeit „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”.
Emlékszem, tél volt akkor is. Latyakos, sáros, semmire se való tél. Hiába vártuk az ég apró kristályait, hogy tündöklő fehérbe öltöztessék a vén, kopár, didergő fákat. Csak az eső kopogott a múzeumkert macskakövein. De benn, a falakon innen, ünnepre készültünk. A dúsan faragott faburkolatú terem gyöngéd fényei a múzeumalapító Széchényi Ferenc képmására vetültek. Körülötte, az ódon könyvszekrények üveges polcain ott sorakoztak amerikai szépunokáinak ajándékai. Emlékszem, arra a néhány órára felragyogott a tekintete…
„A nemzeti muzeum’ ügye nemcsak a tudóst érdekli, benne nemzeti becsületünk’ ügye forog fen…”
„A lovakat gondosan méretre készült lófejpáncél védelmezi” (Arrianos, Technē taktika 34)
