Az 1848-as magyar forradalom egykorú művészeti emlékeit többnyire valamely grafikai technikával (akvarell, rézmetszet, litográfia) alkották meg, ezért igen kevés, a témára vonatkozó olajfestményt ismerünk. Közülük is messze kimagaslik kvalitásával Borsos József festménye, a Nemzetőr, amely kép szerepel szinte minden, a forradalommal foglalkozó kiadványban és kiállításban. A forradalom és szabadságharc másfél éve alatt, a sűrű események közepette kevés lehetőség állt a művészek és a mecénások rendelkezésére, hogy nívós műalkotásokat hozzanak létre.

Lotaringiai Ferenc gyémántberakású miniatűr portréja mint jegyajándék Mária Terézia számára

A farsangi időszak telis tele van szerelemmel. Az elmúlt századokban télvíz idején tartották a legtöbb esküvőt és rendezték az ismerkedéshez szinte nélkülözhetetlen bálokat is. A nagyböjt kezdete előtti időszak lázas várakozást és szüntelen készülődést jelentett a hajadon lányok és édesanyák számára, ámde jeges rémülettel töltötte el az édesapákat, különösen akkor, amikor meglátták a báli ruhák és kellékek számláit. Egy kis izgalom az úriembereknek is jutott, különösen azoknak, akik a bálok rendezőbizottságában is szerepet kaptak.

Egy évvel az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően létrejött a horvát-magyar kiegyezés is, amelyet az 1868. évi XXX. törvény kodifikált „Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok közös alaptörvényeként”. A jogszabály hangsúlyozta, hogy „Horvát- és Szlavonországok századok óta, mind jogilag, mind tettleg, Sz.-István koronájához tartoztak. (…) Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, mind az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában.”