Az 1936-os berlini olimpiáról illik negatív jelzők kíséretében megemlékezni, hiszen ez mégiscsak Hitler olimpiája volt. Az igazság azonban ennél árnyaltabb. Németország nem ok nélkül, de mintegy jóvátételként tekintett az olimpia megrendezésének jogára, amelyet 1916-ban a háború miatt nem rendezhetett meg, sőt az 1920-as játékokon még a részvételtől is eltiltották a német sportolókat a háború győztesei.
A Magyar Nemzeti Múzeum előtt 1848–1849-ben sok minden történt, melyről már külön többször is szóltunk. A március tizenötödikei, majd a későbbi népgyűlések színteréről, a toborzó- és gyakorlatozó térről vagy táborhelyről. Amiről még külön nem emlékeztünk meg hosszasabban, az a legszomorúbb: kivégzőhelyként való használata. A kivégzések 175. évfordulóján viszont itt az ideje, hogy összefoglaljuk, amit tudhatunk, itt az ideje, hogy megemlékezünk a pesti múzeumpalotánál kivégzett mártírokról!
A sakkjáték eredete vitatott, kialakulásának pontos helyét és idejét nem ismerjük. Feltehetően Indiából származik, de az eredetmítoszok gyakran Perzsiát jelölik a közkedvelt játék hazájaként.
A sakkot valójában nem egy konkrét pillanatban találta fel egyetlen király, hadvezér, filozófus vagy udvari varázsló. Inkább tekinthető a kollektív intelligencia lassú, éveken át formálódó vívmányának.
A közhiedelemmel ellentétben a középkorban a jelentős sör- és borfogyasztás mellett az ivóvíz nem szorult háttérbe – bár kétségtelen, hogy egyes fennmaradt orvosi javallatok nem ajánlják sok víz fogyasztását. Így például a 13. században élt, sokszor idézett Arnaud de Villeneuve is kiemelte, hogy a bort annak tápértéke miatt hasznos naponta fogyasztani, de a víz kiváltására nem ideális.
A Pásztortűz című kolozsvári folyóirat kapcsolata a Magyar Nemzeti Múzeummal, néhány fénykép-illusztráció tükrében
Bizonyos feltételek mellett, idővel megváltozhat a korróziós folyamatoknak ellenálló arany megjelenése. Ennek egyik oka lehet az ötvözéshez használt más fémek jelenléte, mert valójában ezek a fémek képeznek új fémvegyületeket. Az aranyötvözet annál inkább hajlamos ezekre a folyamatokra, minél alacsonyabb finomságú, tehát minél magasabb az ötvöző fémek aránya. A bakodpusztai leletek karperecpárjánál azokon a területeken történt ilyen változás, ahol a forrasztáshoz használt fémek helyileg megváltoztatták az arany ötvözetét.
A Fővárosi Lapok tudósítója nem mindennapi „főúri nászról” adott hírt olvasóinak, 1886. 09. 12-én. Gróf Edelsheim-Gyulai Lipót (1863–1928) egy nappal korábban fogadott örök hűséget Odescalchi Irma hercegnőnek (1863–1924). Az előkelő násznép a Magyar Nemzeti Múzeum mellett húzódó Sándor utcába (ma: Bródy Sándor u.) igyekezett, szikrázó ékszerekben tündöklő hölgyek, díszmagyarba öltözött férfiak egész serege szállt le az előkelő Degenfeld-palota előtt (ma: Bródy Sándor u. 14.) a hosszú sorokban érkező bérkocsikról.
A Múzeumkertben március tizenötödike ünnepe alkalmából a Nemzeti Múzeum kiállítja az épület nagy lépcsőzetének északi oldalfalából – mellvédjéből vagy építészeti megnevezése szerint: pofafalából – származó eredeti követ, amelyen egykor Petőfi és több márciusi ifjú is állhatott, szónokolhatott 1848-ban. Ennek kapcsán a korabeli források alapján górcső alá vesszük azt a helyet, amely szó szerint legendássá vált a magyar történelemben.
1817. április 27-e gyászos emlékként él a modernkori Szombathely történetében. Egy véletlen figyelmen kívül hagyott lángcsóva (állítólag, egy részeges ácsmester hibájából) rövid idő alatt elharapódzó, hatalmas tűvészt okozott, mely a település kétharmadát pusztította el, több ember és haszonállat életét követelve. A súlyos veszteséggel küzdő város sikeresen túllendült a nehézségeken, külső támogatókra is számíthatott, többek között Fazekas Mihály író is felajánlást tett Szombathely számára.
Egy műtárgy múzeumi létében szomorú, de nem példa nélkül álló eset, ha az adott darab egy bizonyos időpontban intézményi rendszerének megfelelő helyéről elkerül, szakszóval élve, lappangóvá válik. Egy késő római kori fehérfém ötvözet tükörrel kapcsolatban meghökkentő ténnyel szembesülhetünk: a leletről csupán egyetlen tollrajz volt ismert csaknem 120 évig, mely nem sokkal bekerülése után készült róla és leginkább ez alapján élt a tudományos köztudatban.
