A Pásztortűz című kolozsvári folyóirat kapcsolata a Magyar Nemzeti Múzeummal, néhány fénykép-illusztráció tükrében

Bizonyos feltételek mellett, idővel megváltozhat a korróziós folyamatoknak ellenálló arany megjelenése. Ennek egyik oka lehet az ötvözéshez használt más fémek jelenléte, mert valójában ezek a fémek képeznek új fémvegyületeket. Az aranyötvözet annál inkább hajlamos ezekre a folyamatokra, minél alacsonyabb finomságú, tehát minél magasabb az ötvöző fémek aránya. A bakodpusztai leletek karperecpárjánál azokon a területeken történt ilyen változás, ahol a forrasztáshoz használt fémek helyileg megváltoztatták az arany ötvözetét.

A Fővárosi Lapok tudósítója nem mindennapi „főúri nászról” adott hírt olvasóinak, 1886. 09. 12-én. Gróf Edelsheim-Gyulai Lipót (1863–1928) egy nappal korábban fogadott örök hűséget Odescalchi Irma hercegnőnek (1863–1924). Az előkelő násznép a Magyar Nemzeti Múzeum mellett húzódó Sándor utcába (ma: Bródy Sándor u.) igyekezett, szikrázó ékszerekben tündöklő hölgyek, díszmagyarba öltözött férfiak egész serege szállt le az előkelő Degenfeld-palota előtt (ma: Bródy Sándor u. 14.) a hosszú sorokban érkező bérkocsikról.

A Petőfi-kő a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőzetének oldalfalából

A Múzeumkertben március tizenötödike ünnepe alkalmából a Nemzeti Múzeum kiállítja az épület nagy lépcsőzetének északi oldalfalából – mellvédjéből vagy építészeti megnevezése szerint: pofafalából – származó eredeti követ, amelyen egykor Petőfi és több márciusi ifjú is állhatott, szónokolhatott 1848-ban. Ennek kapcsán a korabeli források alapján górcső alá vesszük azt a helyet, amely szó szerint legendássá vált a magyar történelemben.

1817. április 27-e gyászos emlékként él a modernkori Szombathely történetében. Egy véletlen figyelmen kívül hagyott lángcsóva (állítólag, egy részeges ácsmester hibájából) rövid idő alatt elharapódzó, hatalmas tűvészt okozott, mely a település kétharmadát pusztította el, több ember és haszonállat életét követelve. A súlyos veszteséggel küzdő város sikeresen túllendült a nehézségeken, külső támogatókra is számíthatott, többek között Fazekas Mihály író is felajánlást tett Szombathely számára.

Egy műtárgy múzeumi létében szomorú, de nem példa nélkül álló eset, ha az adott darab egy bizonyos időpontban intézményi rendszerének megfelelő helyéről elkerül, szakszóval élve, lappangóvá válik. Egy késő római kori fehérfém ötvözet tükörrel kapcsolatban meghökkentő ténnyel szembesülhetünk: a leletről csupán egyetlen tollrajz volt ismert csaknem 120 évig, mely nem sokkal bekerülése után készült róla és leginkább ez alapján élt a tudományos köztudatban.