1526. augusztus 29-én, mikor a Mohács melletti csatamezőn „ott maradt a nemesség színe virága” nemcsak Magyarország sorsa pecsételődött meg hosszú időre, hanem egész Európa politikai egyensúlya felbillent. Európa hírközpontjai – úgy, mint Augsburg vagy Nürnberg – már évekkel korábban, rendszeresen figyelmeztették a nyugati keresztényeket a török veszedelemre. Az illusztrált röplapok fametszetein keresztény foglyok elhurcolása látható. A nyomtatványok, traktátusok és szónoklatok kivétel nélkül a török elleni harcra és az összefogásra buzdítottak.

Magyarország, bár Kemény Ferenc révén aktív résztvevője volt az újkor olimpiai mozgalom elindításának, soha nem rendezhetett olimpiát. Jó eséllyel pályázott az 1920-as olimpia megrendezésére is, de a háború keresztül húzta a számításokat. Magyarország nem csak házigazda nem lehetett, de az olimpia szellemiségét is megcsúfolva, a háború győztesei még a sportolóit is eltiltották a részvételtől. A történelmi viszontagságok után csak az 1936-os olimpia jelentett némi elégtételt.

Az 1936-os berlini olimpiáról illik negatív jelzők kíséretében megemlékezni, hiszen ez mégiscsak Hitler olimpiája volt. Az igazság azonban ennél árnyaltabb. Németország nem ok nélkül, de mintegy jóvátételként tekintett az olimpia megrendezésének jogára, amelyet 1916-ban a háború miatt nem rendezhetett meg, sőt az 1920-as játékokon még a részvételtől is eltiltották a német sportolókat a háború győztesei.

A sakkjáték eredete vitatott, kialakulásának pontos helyét és idejét nem ismerjük. Feltehetően Indiából származik, de az eredetmítoszok gyakran Perzsiát jelölik a közkedvelt játék hazájaként.
A sakkot valójában nem egy konkrét pillanatban találta fel egyetlen király, hadvezér, filozófus vagy udvari varázsló. Inkább tekinthető a kollektív intelligencia lassú, éveken át formálódó vívmányának.

A közhiedelemmel ellentétben a középkorban a jelentős sör- és borfogyasztás mellett az ivóvíz nem szorult háttérbe – bár kétségtelen, hogy egyes fennmaradt orvosi javallatok nem ajánlják sok víz fogyasztását. Így például a 13. században élt, sokszor idézett Arnaud de Villeneuve is kiemelte, hogy a bort annak tápértéke miatt hasznos naponta fogyasztani, de a víz kiváltására nem ideális.