A Magyar Nemzeti Múzeum 1837–1847 között felépített palotájára az 1836. évi XXXVII. törvénycikk biztosította az anyagi fedezetet: az országgyűlés 500,000 forintot  szavazott meg e célra. Az építkezést a reformpolitikus Kossuth Lajos határtalan lelkesedéssel üdvözölte a Pesti Hírlap hasábjain, számára a múzeum már ekkor a nemzeti haladást jelképezte, s bízott abban, hogy „a szükséges költségek meg fognak adatni”.

A Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tárában végzett kutatásunk során egy izgalmas leletet sikerült visszaazonosítani az 1950-1960-as években új leltári számot kapott tételek sorában: egy agyagból készült, egylángú, kellemes barna tónusú, ún. „volutás” mécsest. A tárgy kerek, olaj beöntésére szolgáló lyukkal ellátott részén egy félplasztikus, jobbra álló nyúl látható.

Buda 1686. évi visszavívása a töröktől túlzás nélkül az év híre volt Európában. A szeptember 2-án a keresztény seregek győzelmével zárult két hónapos ostromról számos tudósítás jelent meg a korabeli hírlapokban. Így például a London Gazette szeptember 27-i száma címlapon közölte a Buda visszafoglalásáról szóló beszámolót (ld. ITT).

Félelmetes látvány lehetett a kora újkori huszárság és az oszmán–török szpáhi lovasság sorainak összecsapása.  Kopjáik törésének puskaropogáshoz hasonló hangja volt a korabeli beszámolók szerint. A kopja, az egyik legfontosabb lovassági támadófegyver a 15. század végétől fő fegyvere lett a huszárságnak. Az oszmán–török lovasságnál is általánosan használt fegyver maradt a 17. század végéig.  Keskeny, nyársszerű hegye alkalmas volt a mindkét fél lovassága által használt láncvért leküzdésére.

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc egész magyar társadalmat megmozgató rugói még olyan gyerekcipőben járó tudományágakat sem hagytak érintetlenül, mint a 19. század közepi régészet. Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) elnökeként, 1848.11.30-án rendelkezett a háborús események közepette, sáncok ásásakor előkerülő leletek sorsáról.

A kokárda francia eredetű szó, szalagcsokrot jelent. A XVIII. században a fehér színű kokárda a gyalogság jelvénye volt. A nagy francia forradalomban először Párizs városának színeiből, a kék-vörösből állították össze, majd a konvent rendeletére kötelezően nemzeti színű lett: kék–fehér–vörös.

„Kikkel szoktál M[él]t[osá]gos Esterházi Uraság tilos erdeiben tolvai puskás képpen járni?”

1801 évvel ezelőtt, Kr. u. 222. március 11-én ölték meg Elagabalus római császárt.