A gyűjtemény kialakítása már az 1957-ben létrehozott Legújabbkori Történeti Múzeum - 1966-tól Magyar Munkásmozgalmi Múzeum - megszervezésével elindult. 1991-ben ez a múzeum beolvadt a Magyar Nemzeti Múzeumba, megörökölve annak jelentős modern kori dokumentum gyűjteményét. Az önálló egységként kezelt iratgyűjtemény először a Legújabbkori Főosztály, majd annak utóda a Történeti Tár gondozása alá került.
Az iratok gyűjtése nem kimondottan klasszikus múzeumi feladat, hiszen ez más közgyűjtemények - elsősorban a levéltárak és könyvtárak - feladata. Egy történeti múzeum számára azonban nélkülözhetetlenek az iratok, nélkülük ugyanis nem képzelhető el modern kori történeti kiállítás, a 20. század kielégítő és hiteles bemutatása.
A gyűjtőkör időhatára a 19. század közepétől indul és egészen napjainkig tart. Mivel Magyarország 1945 utáni politikai és gazdasági berendezkedése bő négy évtizeden keresztül a szovjet-típusú kommunista modellt követte, az elsődleges feladat a magyar munkásmozgalommal és munkásélettel kapcsolatos anyagok gyűjtése volt. A rendszerváltást követően azonban a gyűjtési szempontok jelentősen kibővültek.
Az iratgyűjtemény struktúrájára jellemző, hogy gyűjteményi egységek nem alakultak ki benne, bár csoportosítani tudjuk az anyagot kronológiai, földrajzi, intézményi szempontból és személyek vonatkozásában. Az iratok tematizálását megnehezíti azoknak nagy mennyisége (kb. 33 ezer darab) és rendkívüli sokszínűsége.
A legfontosabb iratok a magyar politikatörténet meghatározó személyiségeihez köthetők, különösen az olyanok, amelyiken a politikus sajátkezű aláírása is olvasható. A teljesség igénye nélkül szerepeljen itt néhány példa: Deák Ferenc, I. Ferenc József, Andrássy Gyula, Tisza István, Károlyi Mihály, Horthy Miklós, Bethlen István, Gömbös Gyula, Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Kádár János.
Spanyol védlevél a budapesti Schwartz család tagjai számára. Miután a hivatalos spanyol diplomata, Ángel Sanz-Briz kénytelen volt 1944 őszén elhagyni Magyarországot, barátja Giorgio Perlasca olasz kereskedő vette át a helyét, aki spanyol konzulnak kiadva magát ezrek életét mentette meg az ostromlott Budapesten. Beköltözött a spanyol követség épületébe, ahol menleveleket állított ki, élelmet, gyógyszert szerzett a védett házban élőknek, embereket mentett ki a nyilasok fogságából. Mellszobra a Nemzeti Múzeum szomszédságában áll, a Bródy Sándor utcai Olasz Kultúrintézet előtt.
Az 1916-ban alapított „Ezermester” cserkészcsapat a budapesti MÁVAG (Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak) dolgozóinak a gyermekeit fogta össze, a nevük is mutatja, hogy műszaki feladatok elvégzése volt a feladatuk. Vendégkönyvükben több száz aláírást gyűjtöttek össze. A legértékesebbekre az 1933-as Gödöllői Világjamboree-n tettek szert. A képen Robert Baden-Powell brit katonatiszt, a cserkészet megalapítójának és a magyar földrajztudós-politikus Teleki Pál „főcserkész” aláírása látható.
Washington, 1920-as évek
Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok a magyarországi Amerikai Katonai Misszió vezetője volt 1919-1920-ban. Ő akadályozta meg, hogy a Budapestet megszállva tartó román csapatok 1919. október 5-én kifosszák a Magyar Nemzeti Múzeumot. Bronzszobra ma a budapesti Szabadság téren áll az amerikai nagykövetség előtt. A már odahaza géppel írt angol nyelvű kéziratát három, bordó félbőr kötésű napló rejti. A naplót Szatmáry Lajos amerikai magyar gyűjtő vásárolta meg és ajándékozta a múzeumnak.
