Az Újkori Osztály szervezeti egységének kiépítése során az 1950-es évek közepén jött létre. A gyűjtemény egyes darabjait elsőként az 1929-ben kiadott Vezető említi, mely szerint helyet kaptak a múzeum kiállításában igazságszolgáltatási emlékek is a 18–19. századból. Így szégyensíp ujjszorítóval a 18. századból, hazai hóhérpallosok és bilincsek. A gyűjtemény rendszerezésekor több tárgycsoport került kialakításra, így egyaránt megtalálhatók benne a vallatást, a megszégyenítést, a fogva tartást és a kivégzést szolgáló eszközök.
Úgynevezett vallató öv, vélhetően kínzások alkalmával használták. Maga az öv nem kínzóeszköz, „csupán” segédeszköz, amely lehetővé tette, hogy az áldozat a kínzás során ugyanabban a testhelyzetben maradjon. A lakattal zárható eszközön mind a felső, mind pedig az alsó kar számára külön szorító pántok biztosították a teljes mozdulatlanságot.
