A művészi háború

Az Érdekes Ujság első világháborús harctéri fényképei

Az első világháború a háború képi megjelenítésében és a tömegekhez eljutó vizuális információ tekintetében is különbözött minden addigi háborútól. A fotográfia a propagandagépezet részévé vált, a nyomtatott sajtó révén tömegek szerezhettek vizuális tapasztalatot a háborúról, s az addig hadifestők megörökítette háborús jelenetek mellett-helyett nagy mennyiségben láttak napvilágot a fronton és a hátországban készült fotográfiák, melyek nem csak a fénykép képalkotási technikájában rejlő sajátosságai, de a fényképezőgépet kezelő alkotók miatt is az addig megszokottól eltérő háborús valóságot közvetítettek. A haditudósítók mellett amatőr fotográfusok is hatalmas mennyiségben készítettek felvételeket a frontéletről, a csaták közötti tűnékeny, békés pillanatokról, az először látott ismeretlen tájakról, népekről, különös szokásokról.

A képes lapok, érzékelve mind az olvasók, mind a fronton szolgáló katonák részéről az igényt, minden eszközt megragadtak, hogy egyre több és jobb minőségű képpel szolgáljanak a háborúról. A korszak legmodernebbnek tekinthető képes folyóirata, az 1913-ban indult Az Érdekes Ujság 1915-ben nagy sikerű harctéri fotópályázatot hirdetett, melyen professzionális és amatőr fényképészek egyaránt részt vehettek olyan fényképekkel, melyek „komoly harctéri vagy egyéb, a háborúval kapcsolatos szép jeleneteket ábrázolnak és még sehol sem jelentek meg”. Az olvasók képes információval való ellátása mellett fontos volt az esztétikum, melynek érvényesülése segített összehangolni a lap szempontjait a cenzurát ellátó Sajtóbizottság előírásaival. A szerkesztőség olyan képeket várt, melyekből kirajzolódik a nagy világháború képes története, s melyekben érvényesül „az örök aktualitás: az artisztikum, a szépség és a finomság.”  A pályázók többsége amatőr fotográfus,  többségében tiszt, mint Kozma Miklós, az MTI későbbi elnöke, katonaorvos, festő, mint Zádor István, a sajtóhadiszálláshoz beosztott újságíró mint Bíró Lajos,  de akadt köztük hivatásos fotóriporter is, mint a lap saját fényképésze, Révész Imre. Az első fordulóra közel ezerhatszáz felvétel érkezett, melyek közül négyszáz meg is jelent a lap oldalain. Az óriási sikerre való tekintettel további négy pályázatot indítottak útjára. Az első három fényképpályázatra harctéri felvételeket vártak, a háború negyedik évében, 1917-ben kiírt negyedik azonban már csak „bárminő művészi fényképekre” az ötödik pedig „aktuális” képekre szólt. A beküldött közel 6800 kép közül a legjobbak megjelentek a lapban, s a legsikerültebb képekből, a művészi szempontok elsődleges figyelembe vételével kitűnő nyomdatechnikával készült, fali dekorációnak is alkalmas nyomatokat készítettek tíz mappában, összesen százhúsz fényképből.. A Nemzeti Múzeum Fényképtára az albumok mellett mintegy kétszáz darabot őriz az első világháború magyar tapasztalatát őrző, pályázatokra beérkezett, de albumba nem került képek közül.

Tomsics Emőke