A Kárpát-medence népvándorlás kori történetének egy rendkívül fontos eseménye következett be 568 húsvétján.

S-fibulapár, langobárd 510/568 (forrás)

Reprodukciók a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött ELTE-letét spanyol anyagából II. rész

Reprodukciók a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött ELTE-letét spanyol anyagából I. rész

A régészek is „emberből vannak”: mi is átérezzük egy-egy régészeti jelenségben a megőrzött pillanat drámaiságát vagy más tartalmát, mi sem tudunk érzelemmentesen viszonyulni az ilyen pillanatokhoz. Ráadásul nálunk „szakmai ártalom” az értelmezési kényszer, amihez vagy a tudásunkat vagy a képzelőerőnket vesszük igénybe – mikor mit. Ez egyébként teljesen természetesen, mert a régész számára az értelmezés és ennek továbbadása az egyik legfontosabb feladat. Még akkor is, ha néha a tudás és a képzelőerő egyensúlya az utóbbi javára elbillen.

A frissen egybekelt házaspárok és az emberek megörökítését hivatásszerűen művelő fényképész-mester kapcsolata 180 éves múltra tekint vissza. Az esküvő az emberi élet egyik legfontosabb eseménye, így az erről tanúskodó vizuális emlék megszerzésének vágya a fényképezés kezdeteitől fogva bevételi lehetőséget jelentett, jelent a hivatásos fényképészek számára.

A letelepült, élelemtermelő közösségek a Kr. e. 7–6. évezred fordulóján jelentek meg a Kárpát-medencében. Az újfajta életmód gyökeres változást jelentett az ember és a környezet viszonyában: a környezeti erőforrások intenzív kiaknázása aktív környezetformáló szereplővé tette az emberi közösségeket. Sokrétű tevékenységük létrehozott egy új jelenséget, a kultúrtájat is, melynek története napjainkig tart.

***

Ha abból indulunk ki, hogy a régészet felső időhatára 1711, akkor a válaszunk: semmivel. Ha azonban tágabban értelmezzük szakmánkat, akkor már többféle pozitív válasz is adható. Így például a szabadságharcban érintett várak kutatása jórészt régészeti feladat. Vagy ha a csatatér kutatásból indulunk ki, akkor a válaszunk ismét igenlő lesz. Az utóbbi évtizedben elsősorban a közösségi régészet nagyarányú fejlődésével a magyarországi csataterek kutatása is új lendületet kapott, gondoljunk csak a muhi vagy a mohácsi csaták helyszínének több éve folyó kitartó vizsgálatára.