Egyszer volt, hol nem volt…
… volt egyszer egy akarat. Arra nézve, hogy álljon fel egy osztály a Magyar Nemzeti Múzeumon belül megalakult Nemzeti Régészeti Intézetben – Európában is egyedülálló módon. Ez az osztály pedig legyen független a három igazgatóságtól, egyikhez se tartozzon, mégpedig azért, mert mindegyikhez tartozik. Ez pedig a Közösségi Régészeti Osztály, rövid, ám annál beszédesebb nevén: KÖR.
Félelmetes látvány lehetett a kora újkori huszárság és az oszmán–török szpáhi lovasság sorainak összecsapása. Kopjáik törésének puskaropogáshoz hasonló hangja volt a korabeli beszámolók szerint. A kopja, az egyik legfontosabb lovassági támadófegyver a 15. század végétől fő fegyvere lett a huszárságnak. Az oszmán–török lovasságnál is általánosan használt fegyver maradt a 17. század végéig. Keskeny, nyársszerű hegye alkalmas volt a mindkét fél lovassága által használt láncvért leküzdésére.
Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc egész magyar társadalmat megmozgató rugói még olyan gyerekcipőben járó tudományágakat sem hagytak érintetlenül, mint a 19. század közepi régészet. Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) elnökeként, 1848.11.30-án rendelkezett a háborús események közepette, sáncok ásásakor előkerülő leletek sorsáról.
A kokárda francia eredetű szó, szalagcsokrot jelent. A XVIII. században a fehér színű kokárda a gyalogság jelvénye volt. A nagy francia forradalomban először Párizs városának színeiből, a kék-vörösből állították össze, majd a konvent rendeletére kötelezően nemzeti színű lett: kék–fehér–vörös.
„Kikkel szoktál M[él]t[osá]gos Esterházi Uraság tilos erdeiben tolvai puskás képpen járni?”
