A kovakőzetek származási helyének vizsgálata fontos eleme a régészeti kutatásnak. A pattintott kőeszközök nyersanyagforrásainak azonosítása elsődleges feltétele minden további, az őskori nyersanyagforgalom és gazdálkodás kérdéseit vizsgáló kutatásnak. A kovakőzetek proveniencia vizsgálata ennél fogva lényeges szerepet játszik a nyersanyag beszerzés, feldolgozás és elterjedés kérdéseinek kutatásában, így a vándorlási útvonalak, a kultúrák közti cserekapcsolatok és hálózatok feltárásában. A sikeres nyersanyag-lelőhely azonosítás lehetőségét egy multidiszciplináris stratégia jelentheti, amit rövidítve MLA-nak nevezhetünk (Multi Layered Chert Sourcing Approach, több rétegű kova nyersanyag azonosítás). A javasolt módszer három szintes vizsgálatot feltételez: vizuális (makroszkópos), mikroszkópos és kőzettani/geokémiai szemléletű vizsgálat. Ez utóbbira, lézer ablációs tömegspektrometriát (LA-ICP-MS) alkalmaztam. Ez a módszer lehetővé teszi a főalkotók, nyomelemek és nagyon kis mennyiségben jelen lévő ultra-nyomelemek (-0.1 ppm) vizsgálatát is, jól ismert és elfogadott a kő-nyersanyag vizsgálatokban. A sokváltozós geokémiai adathalmazt ezután statisztikai összetétel-elemzéssel (Compositional Data Analysis, CODA) vizsgáltam. Miután a CODA nem az abszolút értéket, hanem az értékek közötti arányokat vizsgálja, a nyers adatokat ennek megfelelően alakítottam át. Az átalakítás után diszkriminancia analízist végeztem (DA) a csoportok elkülönítésére. A módszer hatékonyságát több sikeres esettanulmány támasztja alá. A különböző technikák együttes alkalmazása lehetővé teszi a nyersanyagforrások megfelelő jellemzését és a régészeti lelőhelyek anyagának azonosítását. 

A csiszolt kőeszközök ásványtani vizsgálatában már többször sikeresen alkalmaztuk a roncsolás-mentes röntgen diffrakciós vizsgálatot. Az eljáráshoz műszeres követelmény a függőleges goniométer és párhuzamos nyaláb geometria (Göbel tükör) megléte. A módszer könnyen alkalmazható a kőzetalkotó ásványok azonosítására, legtöbbször a kémiai összetételbeli sorok végtagjainak azonosítására is. Legújabb eredményeink az amfibol csoport néhány tagjának a megkülönböztetési lehetőségét tárta fel ezzel a módszerrel. Egyértelműen sikerült azonosítani a glaukofánt (kőzetalkotó Na-amfibol), aktinolitot (kőzetalkotó Ca-amfibol) és ezektől különböző amfibolokat,valamint az eredményeket sikeresen alátámasztani SEM+EDS vizsgálatokkal. 

A késő avar kori Alföldet tekintve a korabeli fémművességre utaló nyomokat szinte kizárólagosan a fémsalakok képviselik, melyekre alapvetően kevés figyelmet fordított a kutatás a települések leletanyagai között. Hajdúnánás mácsi-dűlői és fekete-halmi települések salaktöredékei másodlagos régészeti kontextusból származnak és a területen nem ismert fémművességre, kovácsolásra, vagy kohósításra utaló jelenség. Éppen ezért az elvégzett makroszkópos, polarizációs mikroszkópos, pásztázó elektronmikroszkópos és röntgen pordiffrakciós vizsgálatok alapvető célja a minél részletesebb dokumentáció mellett a fémművességgel kapcsolatosan kinyerhető információk megszerzése volt. A salakok megjelenése, ásványos összetétele és kis mennyisége alapján nem dönthető el biztosan, hogy milyen fém feldolgozásához köthető az eredetük, ugyanakkor a fő alkotók (üveg és fayalit) réz- és színesfém mentes kémiai összetétele a vasművességhez kapcsolódó keletkezést támasztja alá. Szöveti jellemzők alapján kovácsoláshoz kötődő eredetet valószínűsíthetünk, amit megerősít az, hogy a kutatás során vizsgált vas eszközök összetétele kapcsolatot feltételez a salakok által sejtetett lokális kovácsműhellyel. A vas mellett azonosított Ni, Cu, As, Sb elemasszociáció alapján (valamint a P és Mn hiánya miatt) kizárható a gyepvasérc eredet. Egy viszonylag közeli (150-200 km) potenciális érc származási területként a Kárpátokban Dobsina/Dobšiná, Alsósajó/Nižná Slaná, Rozsnyó/Rožňava, Szomolnok/Smolník környékén megjelenő szideritesszulfidos ércesedést lehet megjelölni. Ez a beszerzési terület, ill. a hosszú szállítási útvonal teljesen unikális a korszakban, bár ércbázisai korábban is ismertek voltak. Feltételezhetjük, hogy a nyersanyag szállítható vasbuca formájában került a fenti településekre, ahol kovácsolással tovább alakították azt.