
Archívum
2014 XI./3
Tanulmányok az Archeometriai Műhely ünnepi vitaüléséről / Papers for the Jubilee discussion of the periodical
Magyar Nemzeti Múzeum
2014. október 3.
A radiokarbon kormeghatározás az abszolút kronológiai adatok meghatározásának fontos eszköze, sokféle mintán alkalmazható és alkalmas az utolsó 50 000 év leleteinek datálására. A módszert sokféle, szenet tartalmazó anyag korának meghatározására használhatjuk. Szerves és szervetlen mintákat vizsgálhatunk a Föld felszínéről vagy az óceánok mélyéről, bárhonnan, ahol a C-14 izotóp mennyisége egyensúlyban volt a légköri szén izotóp összetétellel. Ennek következtében fontos eszköze a fejlődési folyamatok megismerésének a modern ember létezésének idején, az utolsó jégkorszakot megelőző interglaciális időszak végétől egészen napjainkig. A tanulmányban áttekintést adunk a kormeghatározási eljárásról, előnyeiről, feltételeiről és korlátairól. Esettanulmányokat mutatunk be érdekes műtárgyakon. A radiokarbon kormeghatározást számos történeti és régészeti tárgyon próbálták ki, amelyek között néhány különleges művészeti, vallási vagy tudományos értékkel is bír.
Ez a tanulmány a bányahely azonosítás problémáival, az anyagvizsgálati eredmények megbízhatóságával foglalkozik. Sok esetben, különféle kőzettani technikák megfelelő sorrendben történő alkalmazása jó eredményeket hozhat a származási hely vizsgálatok tekintetében. A kőzettani vizsgálatokkal együttesen alkalmazott stabil izotóp vizsgálatok mellett további technikák alkalmazására is sort kell keríteni a hatékonyság növelése érdekében, különösen bizonyos fehér márvány típusok esetében. Egyes esetekben azonban még a többféle vizsgálati technika is csak bizonytalan azonosítást tesz lehetővé, például két lehetséges márványbánya azonosítása tekintetében. További példákat mutatunk be a római kori Hispánia márvány leletein, ahol mind a helyi, mind a távolsági eredet felmerülhet a márványok tekintetében, ami a vizsgálatok körét kiszélesíti és megnehezíti.
Azok az analitikai módszerek, amelyek a minták MeV-es ionnyalábbal való besugárzásán alapulnak – nevezetesen a részecske-indukált röntgen-, ill. gammaemissziós (PIXE, ill. PIGE) módszerek –, alkalmasak üvegtárgyak kémiai (elem-) összetételének roncsolásmentes meghatározására. A cikkben áttekintjük a ljubljanai Jožef Stefan Intézet Tandetron gyorsítójánál, Kr. e. I. századi római és késő antik, valamint korai középkori, velencei és 19-20. századi üvegeken végzett vizsgálatokat. A kutatás során a megválaszolandó kérdések voltak: a nyersanyag eredetének meghatározása, összetétel szerinti csoportok felismerése és azonosítása az üveggyártó műhelyekkel.
A Kárpát-medencéből előkerült vastárgyak és a kohászat történetének kutatása immár kétszáz, a réz-, arany- és bronztárgyak vizsgálata több mint egy évszázados múltra tekint vissza. Az alábbiakban az utóbbi tíz év eredményeit, az Archeometriai Műhelyben és más folyóiratokban közölt, a hazai régészeti fémtárgyakat érintő újabb archeometriai esettanulmányokat tekintem át röviden. Ezek jól tükrözik a jelenlegi kutatási trendeket, melyek két fő irányból közelítik meg a fémtárgyakat: egyrészt a nyersanyag-összetétel elemzésére, másrészt a készítés-technikai lépések megismerésére irányulnak, roncsolásos mintavételek és roncsolás-mentes módszerek alkalmazásával egyaránt.