A radiokarbon kormeghatározás az abszolút kronológiai adatok meghatározásának fontos eszköze, sokféle mintán alkalmazható és alkalmas az utolsó 50 000 év leleteinek datálására. A módszert sokféle, szenet tartalmazó anyag korának meghatározására használhatjuk. Szerves és szervetlen mintákat vizsgálhatunk a Föld felszínéről vagy az óceánok mélyéről, bárhonnan, ahol a C-14 izotóp mennyisége egyensúlyban volt a légköri szén izotóp összetétellel. Ennek következtében fontos eszköze a fejlődési folyamatok megismerésének a modern ember létezésének idején, az utolsó jégkorszakot megelőző interglaciális időszak végétől egészen napjainkig. A tanulmányban áttekintést adunk a kormeghatározási eljárásról, előnyeiről, feltételeiről és korlátairól. Esettanulmányokat mutatunk be érdekes műtárgyakon. A radiokarbon kormeghatározást számos történeti és régészeti tárgyon próbálták ki, amelyek között néhány különleges művészeti, vallási vagy tudományos értékkel is bír.

Azok az analitikai módszerek, amelyek a minták MeV-es ionnyalábbal való besugárzásán alapulnak – nevezetesen a részecske-indukált röntgen-, ill. gammaemissziós (PIXE, ill. PIGE) módszerek –, alkalmasak üvegtárgyak kémiai (elem-) összetételének roncsolásmentes meghatározására. A cikkben áttekintjük a ljubljanai Jožef Stefan Intézet Tandetron gyorsítójánál, Kr. e. I. századi római és késő antik, valamint korai középkori, velencei és 19-20. századi üvegeken végzett vizsgálatokat. A kutatás során a megválaszolandó kérdések voltak: a nyersanyag eredetének meghatározása, összetétel szerinti csoportok felismerése és azonosítása az üveggyártó műhelyekkel.