
Archívum
2013 X./2
Előadások és laborlátogatás az ELTE TTK-n
2013. május 9.
Kevés olyan hasznos és sokszínű eszköztípus áll a mai kutatók rendelkezésére, mint az ELTÉ-n is működő kétsugaras pásztázó elektronmikroszkóp. A számos tudományterületen és kutatási témában való felhasználhatóság miatt fontos megérteni ennek a modern eszköznek a működését és a készülékben rejlő lehetőségeket. Cikkünkben ezért az alapvető kölcsönhatások magyarázatán túl kitérünk a mikroszkóp felépítésére és a legfontosabb detektorok alkalmazhatóságára, megemlítve az intézetben folyó legfrissebb kutatásokat. A pontos, nagy felbontást igénylő régészeti minták vizsgálatában is új távlatokat nyit a készülék használata.
Szombathely-Oladi plató és Gór-Kápolnadomb ásatása során napvilágra kerülő festékrögöket és több színnel (vörös, narancs, barna, sárga és fehér) festett kerámiatöredékeket vizsgáltuk pásztázó elektronmikroszkópos (SEM-EDS), Raman-spektroszkópiai (FT-Raman) és infravörös (FT-IR) spektroszkópiai módszerekkel. A sárga és vörös festékrögökben goethitet, illetve hematitot azonosítottunk. Az egyik jellegzetes vörös festékrög „tiszta” hematit-tömbnek bizonyult. A díszített kerámiákon – meglepő módon – vörös festékként nagy tisztaságú kaolinnal kevert cinnabaritot (HgS) mutattunk ki. A fehér festékréteg tiszta, homogén kalcitnak bizonyult. Tudomásunk szerint először tudtunk cinóbert azonosítani magyarországi késő neolit festett kerámiákon, bár e festékanyag alkalmazása meglehetősen ritka a vizsgált minták között.
Regöly Tolna megye északi részén fekszik, a Kapos és a Koppány folyó összefolyásánál. A Strupka-Magyar birtokon lévő halomsír feltárása 2011 kora tavaszán kezdődött. A régészeti megfigyelések alapján a halmot a kora vaskorban, a Kr.e. 7. században egy nagyméretű boronafalú épület fölé emelték, melynek födémjét a számítások szerint 54 belső faoszlop tartotta. A központi rész beásásaiban és az égett, hamus faszenes feltöltésében feltűnően nagy mennyiségű kőzetanyag is előkerült. Kutatásunk célja ezeknek a köveknek a vizsgálata; számbavétele, típusokba sorolása, a kőzettípusok lelőhelyének, lehetséges forrásterületének minél pontosabb behatárolása. Ehhez makroszkópos és polarizációs mikroszkópos módszereket használtunk. A terepi munka során 4074 darab követ vizsgáltunk meg. Makroszkópos megfigyelések alapján 8 kőzettani főcsoportot, ezeken belül a szín, szövet és ásványos összetétel alapján 27 alcsoportot állapítottunk meg. A makroszkópos megfigyelések alapján 140 reprezentatív példányból vékonycsiszolatos mikroszkópos petrográfiai elemzés készült. Ennek eredménye némileg módosította a makroszkóposan kialakított csoportokat, ez alapján 7 fő- és 17 alcsoportot véglegesítettünk. A halomsírban csökkenő gyakoriságuk szerint a következő fő kőzetcsoportokat különítettük el: karbonátos kőzetek, gránit, homokkő, riolit, kvarcit, bazalt és bazaltos piroklasztit. A kőzetek származási helyét tekintve, a vizsgálatok jelenlegi állása szerint a gránit a Velenceihegységből, a riolit Polgárdi-Kőszárhegyről, a homokkő kovás cementű alcsoportja, illetve a bazalt és a bazaltos piroklasztit a Balaton-felvidékről, a kvarcit a Velencei-hegységből és/vagy a Tihanyi-félszigetről, a karbonátos kőzetek kovás alcsoportja szintén a Tihanyi-félszigetről valószínűsíthető. Egyes karbonátos kőzettípusok és homokkövek nyersanyaglelőhelyének meghatározása egyelőre még nem volt lehetséges. A fenti valószínűsíthető lelőhelyek Regöly mintegy 100 km-es környezetében, attól észak, északnyugat felé helyezkednek el.
A módszertani tanulmányban a korrózió összetételt módosító hatását vizsgáltuk mükénéi üvegtárgyakon. Késő bronzkori (Kr. e. 16-13. sz.), a Peloponnészoszi-félszigetről, az argoliszi Palaia Epidavroszból, Aszinéből és a messzéniai Püloszból származó leleteket vizsgáltunk. A vizsgálatok célja annak megállapítása volt, hogy a leletek mállottsága ellenére lehet-e az eredetükre (provenienciára) vonatkozó megállapításokat tenni a rendelkezésre álló analitikai módszerek alkalmazásával. Első lépésként LED optikai mikroszkóppal általános morfológiai vizsgálatokat végeztünk, majd SEM-EDS mérésekkel tanulmányoztuk egy-egy minta mikroszerkezetét és elemösszetételének térbeli változását. A teljes minta átlagos elemösszetételt PGAA módszerrel határoztuk meg. Az irodalmi adatokkal összhangban, a korrodált részek alkálifém-, alkáliföldfém- és szilíciumtartalma eltért az ép üvegétől. A teljes mintára jellemző PGAA eredmények alapján meg tudtuk különíteni az Argoliszból és a Messzéniából származó mintákat leletek gyártásához használt különböző nyersüveg alapanyagokat, valamint az előbbiek esetében a különböző receptek szerint készült adalék alkáli összetevőket.
A tanulmányban a budakalászi harangedényes temető kőből készült leleteit tanulmányozom régészeti és petrográfiai szempontból. Magyarországon elsőként használom a harangedényes kőleletekre (csuklóvédő, pattintott kőeszközök) kidolgozott nemzetközi terminológiát, átültetve a magyar leletanyagra, és összehasonlítva más magyar és határon túli harangedényes lelőhelyekkel.