A radiokarbon módszer a kozmogén 14C izotóppal nyomjelzett légköri eredetű szenet tartalmazó, 60 ezer évnél nem idősebb anyagok korának megállapítására ad lehetőséget. Amit mérünk, az a minták aktivitása. A minta aktivitása a mintán mért beütésszám vagy 14C/12C arány (A ± 1σ) az NBS oxálsav sztenderdre, δ 13C = -25‰-re és 1950-re korrigálva. A mérési adatokat leíró valószínűségi sűrűségfüggvény Gauss görbe (normál eloszlás), „A” a legvalószínűbb értéket, az 1σ a mérési bizonytalanságot (statisztikus hiba) jelenti, ami tartalmazza a minta, a sztenderd és a háttér mérésének statisztikus hibáját, az egyes műszerek és a δ 13C mérési bizonytalanságát. Nem tartalmazza a mintavételből, a minta inhomogenitásából, szennyeződésből, csak részben tartalmazza a minta-előkészítésből származó hibákat. Konvencionális radiokarbon kor (BP): a mért 14C aktivitás a bomlástörvény alapján évekre átszámítva (fix kezdeti aktivitás, felezési idő 5568 év). Kor: (t ± 1σ) BP (1950). A valószínűségi sűrűségfüggvény szimmetrikus (normál eloszlás), t a legvalószínűbb érték, 1σ a mérés statisztikus hibája. Naptári kor (cal BC/cal AD): a 14C aktivitás a bomlástörvény alapján a legújabban elfogadott felezési idővel átszámítva évekre úgy, hogy a halál idején valós légköri 14C aktivitást tekintjük kezdeti aktivitásnak. Bizonytalanság: mérés + kalibrációs görbe bizonytalansága. A kort leíró valószínűségi sűrűségfüggvény nem szimmetrikus, nincs legvalószínűbb értéke, a korok intervallumokkal, t1-től t2-ig adhatók meg 1σ (68.2%), ill. 2σ (95.4%) valószínűséggel.

Bár a Sopron-Városház utcai ásatások már az 1960-as években elkezdődtek az ásatási anyag részletes feldolgozása és közlése még várat magára. Rövid jelentésekre hivatkozva ugyanakkor máig a szakmai köztudatban él egy, az Árpád-kori sáncot megelőző, 10. századi soproni településréteg. A szóban forgó rétegből előkerült, 9-10/9-11/10-11. századra keltezett leletkörrel kapcsolatban azonban felmerül a félrekeltezés lehetősége. E probléma, illetve a hozzá kapcsolódó településtörténeti kérdés megoldásához termolumineszcens (TL) méréseket végeztünk a leletegyüttes három reprezentatív darabján, melyeket az ásató a 9-10/9-11/10-11. századra keltezett. A minták lumineszcens szempontból megfelelően viselkedtek, érzékenységük és a kapott TL jelek magasak voltak. A háttér sugárzásból adódó bizonytalanságok miatt a kapott korok hibája ugyanakkor 13-15 % körül alakult. Méréseink alapján két kerámiatöredék készítési ideje 310 BC és 250 AD közé datálódik, ezek a töredékek régészetileg is egy leletcsoportot képviselnek. A harmadik lelet ennél korábbra, a késő bronzkorra keltezhető. Utóbbi eredmény elfogadhatóságát egy negyedik, régészetileg a késő bronzkorra keltezett soproni kerámia TL mérései is megerősítették. A koradatok alapján megállapítható, hogy az általunk vizsgált leletanyag nem a réteget valójában datáló, legkésőbb készült kerámia töredékeket képviselik, így a soproni fekete réteg kormeghatározására a vizsgált cserepek illetve a kapcsolódó kerámiakör nem alkalmas. Hozzá kell tennünk, hogy a leletanyagban egyéb kora középkori töredéket sem találtunk! A rendelkezésre álló kerámiaanyag esetében így a régészeti-tipológiai, és a TL eredmények alapján sem látjuk bizonyítottnak, hogy az a honfoglalás kori megtelepedés nyomát dokumentálná a sánc építését megelőző rétegben. Így a réteg korábban vélt keltezése a továbbiakban nem szolgálhat érvként a sánc 11. század eleji vagy közepi eredete mellett sem. 

A tanulmány célja Djehutyemhab (TT194), (Ramesszida periódus, ca. 1298–1064 BC) sírjából előkerült festékanyagok azonosítása. A sír egy jelentős személyiséghez tartozott, az El-Qurna temetőből került elő (Luxor, Felső Egyiptom. A festékanyagok a sírkamra festett reliefjeiből származnak. A vizsgálati módszerek a következőek voltak: optikai mikroszkópia (OM), szkenning elektron mikroszkópia (SEM), amelyet energia diszperzív röntgen detektorral szereltek fel (EDS), röntgen diffrakció, mikro-Raman és Fourier transzformációs infravörös spektroszkópia (μ-Raman és FT–IR). Ezen vizsgálatok eredményeinek alapján azonosítható volt a festékanyagok rétegtani szerkezete, morfológiája és kémiai összetétele. Az alkalmazott kék szín az ún. egyiptomi kék-nek bizonyult (kalcium-réz-szilikát, kuprorivait, CaCuSi4O10),a türkiz színű festékanyag ún. egyiptomi zöld (Cu-wollastonit) amiben kuprorivait nyomok is előfordulnak. A sárga színt sárga okkerből nyerték, a vörös szín pedig vörös okkerből származik. Továbbá, az alapozó rétegben gipsz és kalcit keverékét mutattuk ki. A festékrétegek FT−IR vizsgálata szerint fehérje tartalmú kötőanyagot (valószínűleg állati eredetű enyvet) használtak. Az eredmények elősegítik a falfestmények megőrzését és segítenek a megfelelő konzerválási lépések kiválasztásában