
Archívum
2012 IX./3
* Hertelendi Ede emlékének ajánlva / Issue dedicated to the memory of Ede Hertelendi
Új hazai lehetőség a radiokarbon kormeghatározásban: AMS berendezés és előkészítő laboratórium / New possibilities in Hungarian radiocarbon dating
2012. április 2., Debrecen, ATOMKI
A radiokarbon módszer a kozmogén 14C izotóppal nyomjelzett légköri eredetű szenet tartalmazó, 60 ezer évnél nem idősebb anyagok korának megállapítására ad lehetőséget. Amit mérünk, az a minták aktivitása. A minta aktivitása a mintán mért beütésszám vagy 14C/12C arány (A ± 1σ) az NBS oxálsav sztenderdre, δ 13C = -25‰-re és 1950-re korrigálva. A mérési adatokat leíró valószínűségi sűrűségfüggvény Gauss görbe (normál eloszlás), „A” a legvalószínűbb értéket, az 1σ a mérési bizonytalanságot (statisztikus hiba) jelenti, ami tartalmazza a minta, a sztenderd és a háttér mérésének statisztikus hibáját, az egyes műszerek és a δ 13C mérési bizonytalanságát. Nem tartalmazza a mintavételből, a minta inhomogenitásából, szennyeződésből, csak részben tartalmazza a minta-előkészítésből származó hibákat. Konvencionális radiokarbon kor (BP): a mért 14C aktivitás a bomlástörvény alapján évekre átszámítva (fix kezdeti aktivitás, felezési idő 5568 év). Kor: (t ± 1σ) BP (1950). A valószínűségi sűrűségfüggvény szimmetrikus (normál eloszlás), t a legvalószínűbb érték, 1σ a mérés statisztikus hibája. Naptári kor (cal BC/cal AD): a 14C aktivitás a bomlástörvény alapján a legújabban elfogadott felezési idővel átszámítva évekre úgy, hogy a halál idején valós légköri 14C aktivitást tekintjük kezdeti aktivitásnak. Bizonytalanság: mérés + kalibrációs görbe bizonytalansága. A kort leíró valószínűségi sűrűségfüggvény nem szimmetrikus, nincs legvalószínűbb értéke, a korok intervallumokkal, t1-től t2-ig adhatók meg 1σ (68.2%), ill. 2σ (95.4%) valószínűséggel.
2011 nyarán egy MICADAS típusú új gyorsítós tömegspektrométer (AMS) került beüzemelésre Debrecenben. A magyar AMS környezeti C-14-es mérésekre is lett specializálva. A maximális mérhető C-14 kor 50.000 év BP körüli. Egy-egy minta átlagos mérésideje fél óra. Ugyanitt egy új minta-előkészítő laboratórium is ki lett alakítva, mely az AMS minták előkészítését szolgálja. Ez a tanulmány egy átfogó képet ad a debreceni AMS laboratóriumban alkalmazott komplex mintaelkészítési folyamatokról, melyek biztosítják, hogy a mintákon végzett AMS mérések megbízható C-14 eredményt adjanak. A működésének első évében több mint kétezer AMS mérést hajtottunk végre az új debreceni laboratóriumban. Egy félév alatt mért összes normalizációs standard (Ox-II) és preparált háttér minta együttesen bemutatott eredményein keresztül demonstráltuk az AMS berendezésünk kiváló hosszútávú stabilitását és megbízhatóságát. A projekt keretében a svájci ETHZ intézet kutatóival együtt egy többfunkciós minta előkészítő és gázkezelő rendszer is ki lett fejlesztve az AMS berendezés gázionforrása számára, mely lehetővé tesz nagyon kis minta mennyiségű (<50 μg szén) minták rutinszerű és akár automatizált mérését is, nagy mintaszám és elfogadható mérési bizonytalanság mellett.
Bár a Sopron-Városház utcai ásatások már az 1960-as években elkezdődtek az ásatási anyag részletes feldolgozása és közlése még várat magára. Rövid jelentésekre hivatkozva ugyanakkor máig a szakmai köztudatban él egy, az Árpád-kori sáncot megelőző, 10. századi soproni településréteg. A szóban forgó rétegből előkerült, 9-10/9-11/10-11. századra keltezett leletkörrel kapcsolatban azonban felmerül a félrekeltezés lehetősége. E probléma, illetve a hozzá kapcsolódó településtörténeti kérdés megoldásához termolumineszcens (TL) méréseket végeztünk a leletegyüttes három reprezentatív darabján, melyeket az ásató a 9-10/9-11/10-11. századra keltezett. A minták lumineszcens szempontból megfelelően viselkedtek, érzékenységük és a kapott TL jelek magasak voltak. A háttér sugárzásból adódó bizonytalanságok miatt a kapott korok hibája ugyanakkor 13-15 % körül alakult. Méréseink alapján két kerámiatöredék készítési ideje 310 BC és 250 AD közé datálódik, ezek a töredékek régészetileg is egy leletcsoportot képviselnek. A harmadik lelet ennél korábbra, a késő bronzkorra keltezhető. Utóbbi eredmény elfogadhatóságát egy negyedik, régészetileg a késő bronzkorra keltezett soproni kerámia TL mérései is megerősítették. A koradatok alapján megállapítható, hogy az általunk vizsgált leletanyag nem a réteget valójában datáló, legkésőbb készült kerámia töredékeket képviselik, így a soproni fekete réteg kormeghatározására a vizsgált cserepek illetve a kapcsolódó kerámiakör nem alkalmas. Hozzá kell tennünk, hogy a leletanyagban egyéb kora középkori töredéket sem találtunk! A rendelkezésre álló kerámiaanyag esetében így a régészeti-tipológiai, és a TL eredmények alapján sem látjuk bizonyítottnak, hogy az a honfoglalás kori megtelepedés nyomát dokumentálná a sánc építését megelőző rétegben. Így a réteg korábban vélt keltezése a továbbiakban nem szolgálhat érvként a sánc 11. század eleji vagy közepi eredete mellett sem.
Egy lelőhelyen, illetve egy objektumon belüli tevékenységi körzet lehatárolására a régészeti leletanyag interpretációján kívül a – szisztematikusan és kellő precizitással gyűjtött – talajminták természettudományos vizsgálata is alkalmas. A talajban – kémiai, fizikai paraméterek, illetve növényi és állati maradványok formájában – tárolódó információhordozók térbeli eloszlása az egykoron élt kultúrák gazdasági életéről és mindennapjairól árulkodnak. Győr–Ménfőcsanak–Széles-földek lelőhelyről két épületobjektum feltárásából származó 68 darab mintán elvégzett, komplex archaeobotanikai vizsgálat eredményeit mutatjuk be. A minták egy kelta, valamint egy római kori bennszülött épületobjektum belső terét jelenítik meg. A mintagyűjtés az objektumok felületére helyezett 50×50 cm-es négyzetekben valósult meg. A két objektum belső térhasználatában megmutatkozó különbségeket, illetve azonosságokat a makro-archaeobotanika és a fitolitelemzés módszerével kíséreltük meg feltárni. Célunk az volt, hogy a meghatározott növényi maradványok segítségével következtetéseket vonjunk le az épületek egykori, belső térhasználatára vonatkozóan. A járószintek anyagában megtalált és meghatározott mikro- és makro-archaeobotanikai maradványok arra utalnak, hogy az objektumok belső terében nagy mennyiségű, gabonákhoz köthető növényi anyag (szár, levél, pelyvalevelek, kalászorsó töredék, gabonaszem töredékek) került felhalmozásra. Az objektumok felszínére vetített eloszlástérképek együttes értelmezése, valamint az adatok kiértékelése lehetővé tette a belső tér használatára vonatkozó hipotézisek felállítását. Míg a római kori bennszülött (129/4645) objektum esetében nem lehetett egyértelmű térhasználati különbözőségeket kimutatni a belső térben, addig a kelta korú objektumnál (127/5111) két, egymástól jól elkülönülő térrész figyelhető meg. Ennek ellenére mindkét épületobjektum egykori használata során a következő tevékenységeket, térhasználati lehetőségeket feltételezhetjük: széna- vagy szalmatárolás, almos istálló kiskérődzők számára, trágyatároló. Ez utóbbi a megtalált grafittöredékek fényében akár a kerámiakészítéssel kapcsolatos térhasználatra is utalhat.
A tanulmány célja Djehutyemhab (TT194), (Ramesszida periódus, ca. 1298–1064 BC) sírjából előkerült festékanyagok azonosítása. A sír egy jelentős személyiséghez tartozott, az El-Qurna temetőből került elő (Luxor, Felső Egyiptom. A festékanyagok a sírkamra festett reliefjeiből származnak. A vizsgálati módszerek a következőek voltak: optikai mikroszkópia (OM), szkenning elektron mikroszkópia (SEM), amelyet energia diszperzív röntgen detektorral szereltek fel (EDS), röntgen diffrakció, mikro-Raman és Fourier transzformációs infravörös spektroszkópia (μ-Raman és FT–IR). Ezen vizsgálatok eredményeinek alapján azonosítható volt a festékanyagok rétegtani szerkezete, morfológiája és kémiai összetétele. Az alkalmazott kék szín az ún. egyiptomi kék-nek bizonyult (kalcium-réz-szilikát, kuprorivait, CaCuSi4O10),a türkiz színű festékanyag ún. egyiptomi zöld (Cu-wollastonit) amiben kuprorivait nyomok is előfordulnak. A sárga színt sárga okkerből nyerték, a vörös szín pedig vörös okkerből származik. Továbbá, az alapozó rétegben gipsz és kalcit keverékét mutattuk ki. A festékrétegek FT−IR vizsgálata szerint fehérje tartalmú kötőanyagot (valószínűleg állati eredetű enyvet) használtak. Az eredmények elősegítik a falfestmények megőrzését és segítenek a megfelelő konzerválási lépések kiválasztásában