A kiállítóhelyen bemutatott kőemlékekhez képest kiegészítő jelleggel, a kőtárban 16 darab szintén Nagytétényből, illetve környékéről előkerült faragott római kőemlék látható. Az összes ismert, nagytétényi római kőemléknek nagyjából a harmada kapott helyett a kiállításban.
A kőemlékek állapota töredékes és változatos, hiszen jellemzően nem az eredeti állíttatási helyükön, hanem újbóli felhasználási közegükből kerültek elő. A későrómai korban a korábbi faragott köveket építőanyagként – általában falakba beépítve vagy sírok összeállításához – használták fel. Ehhez a kívánt méretre törték vagy vágták őket.
A kiállított kőemlékek a Kr.u. 2-3. századokban készültek. Anyaguk főként Budapest környéken bányászott mészkő. Típusaikat tekintve sírsztélék, szarkofágok, építési táblák és oltárok, valamint reliefekkel és faragványokkal díszített épületelemek, köztük egy oszlopfő is helyet kapott. Ugyan a kiállított darabok nem képviselik a római kori faragványok típusainak összességét, általuk mégis elsőrangú betekintést nyerhetünk Nagytétény római kori elődjének, Campona erődjének és a körülötte fekvő civil településnek a társadalmi és vallási életébe, temetkezési szokásaiba és a környék kőfaragóinak művészetébe is. A kiállított emlékek között néhány olyan különleges darab is bemutatásra került, amely tanúsítja a camponai lakosok egy részének jobb anyagi körülményeit és kifinomultabb ízlésvilágát. A faragványok mellett kiemelkedő a feliratok változatossága is. A betűk faragásmódja a 2. század elejétől a 3. század közepéig terjedő időszakot öleli fel. A szövegekben őslakos kelták és utódaik, valamint betelepült római polgárok, letelepült thrákiai katonák és libertusok tűnnek fel.