A terem a falvak és városok mindennapjaiból fennmaradt tárgyak segítségével mutatja be az ország településhálózatának és az emberek életmódjának változásait. A falusi lakóházak fűtőberendezései gazdaságosabbá és kényelmesebbé váltak, ezt a kályhák elterjedése is mutatja. A korszakban a városi polgárság templomai számára egyre több és igényesebb liturgikus tárgy készült.

Érdekességek:

  • A 15. századi falusi lakáskultúrában az ország középső, alföldi tájain változás következett be: megjelent a kéményaljból fűthető kemence, amely e vidék népi építészetét a 19. század végéig jellemezte.
  • A bártfai könyvszekrény a bártfai Szent Egyed-templomból került a Nemzeti Múzeumba, az ország első közkönyvtárát jelentő könyvekkel együtt. A reformációt követően ugyanis az evangélikussá lett város a reformátorok műveivel is gyarapodó templomi könyvtárat megnyitotta a lakosság előtt.
  • A 15. századi nyomtatott misekönyvek betűformái a kézzel írott kódexek betűformáit követték. A kötetekben üres helyet hagytak a díszes kezdőbetűk és a képek számára, melyeket aztán kézzel festettek meg.
  • A távolsági kereskedelemmel foglalkozó városi polgárság kezdetben zömmel német és itáliai származású volt, családi kapcsolataik több városra is kiterjedtek. A rokoni szálakat bizonyítja pl. az 1462-ben elhunyt Dobringer Miklós (Nicolaus Dobrynger) budai polgár sírköve is: az ott ábrázolt címer a selmecbányai jogkönyvben is megtalálható „Jacob Dobrynger” felirattal.