Az időszámításunk kezdetéhez érve a teremben két különböző világ képe rajzolódik ki. A Dunántúl területe Pannonia néven a Római Birodalom egyik katonai jelentőségű határprovinciája lett, magas szintű társadalmi szervezettséggel, technikai fejlettséggel, latin írásbeliséggel és klasszikus műveltséggel. A birodalmi úthálózat és a távolsági kereskedelem révén a Dunántúlra eljutottak a Mediterráneum és a nyugati provinciák – sokszor művészi igényességgel készült – iparcikkei és különleges élelmiszerfajtái. A lakosság már nemcsak falvakban, hanem városokban vagy vidéki villagazdaságokban élt. Meghonosodott a közfürdők élvezete és kedveltek lettek az amfiteátrumi játékok. Ugyanakkor a mai Magyarország keleti részén élő népcsoportok megőrizték „barbár”, sajátos vaskori kultúrájukat, amely állandó kapcsolatban volt a Római Birodalommal, hol háborús ellenfélként, hol békés kereskedőként. Ez utóbbit szimbolizálja a bemutatott piaci jelenet, mely valahol a határ mentén játszódhat. 

Érdekességek:

  • A római katonát arra képezték ki, hogy ne vágva, hanem szórva üssön sebet az ellenségén, mert a 6 cm-t meghaladó szúrt seb a fertőzés miatt már halálosnak számított. Hogy a fegyvereken kívül milyen hadigépezetet használtak, megtekintheti az „erőd” tövében".
  • Akárcsak napjainkban, akkor is kétfajta írás létezett: a nagy nyomtatott betűkkel kőbe, ércbe vésték a feliratokat, a folyó (kurzív) írással, fatáblákon, cserepeken, egyéb tárgyakon találkozhatunk.