KÖZÉP-EURÓPAI NEMZETEK AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁBAN

kerekasztal beszélgetések

A konferencián való részvétel regisztrációhoz kötött, kérjük, a következő linken kere­sztül regisztráljon október 1-ig:

JELENTKEZÉS

A magyar nemzeti emlékezetet meghatározó függetlenségi eszme ellenére az Osztrák-Magyar Monarchia korszakát – melyben az ország lemondott szuverenitása egy részéről – mégis egyfajta nosztalgia lengi be. Az első világháború előtti boldog békeidők mint a nyugodt fejlődés, anyagi és szellemi gyarapodás, a stabil polgári értékek korszaka él emlékezetünkben. De vajon hogyan él ez a korszak az Osztrák-Magyar Monarchia más nemzeteinek emlékezetében?

A soknemzetiségű birodalom helyén a 20. század végéig elnyúló folyamatban nemzetállamok jöttek létre, amelyek az identitást hordozó nemzeti emlékezet megteremtésére és megerősítésére törekedtek. Mindebben a klasszikus nemzeti programnak megfelelően a történetírásnak is meghatározó szerep jutott, ezért érdemes körbejárni azt is, milyen helyet kapott a történeti emlékezetben az Osztrák-Magyar Monarchia? Hogyan látták és látják ma az utódállamok nemzeti történetírásai a dualista államot? Milyen lehetőségeket és korlátokat állított a nemzeti társadalmak, kultúrák fejlődése elé?

A fenti kérdésekre adható válaszok értelemszerűen nem szakíthatóak ki a nemzeti narratívákból, és ez nem is célja a konferenciának. Éppen a sokszínűséget, a párhuzamosságokat és ellentmondásokat szeretnénk a közönség elé tárni, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia közép-európai emlékezetét jellemzik.

Az utódállamok egy-egy szakértőjének részvételével zajló konferenciával ugyanakkor nem csupán a tudományos közönséget szeretnénk megszólítani. Egyúttal arra is vállalkozunk, hogy az elmúlt évtizedekben megfogalmazott tudományos eredményeket közérthető formában hozzáférhetővé tegyük a szélesebb közönség számára is. Ezt szolgálja a rendezvény választott formája, a kerekasztal-beszélgetések sorozata, amelybe ennek megfelelően a közönséget is szeretnénk bevonni.

Program

Október 4.

10:00-10:30  Nyitóelőadás
Norman Stone: Megmenthetik-e az intézményi reformok a soknemzetiségű államokat? Gondolatok napjaink európai feszültségéről és az Osztrák-Magyar Monarchia tanulságairól

Norman Stone
Skót történész. 1984-1997 között a modern európai történelem professzora Oxfordban, majd 2017-ig az ankarai Bilkent Egyetemen a nemzetközi kapcsolatok professzora. Több írása és könyve jelent meg az európai történelemről, különösen az első világháború történetéről. Első könyve, A keleti front 1914-1917 (The Eastern Front 1914-1917) elnyerte a Wolfson-díjat és azóta is több kiadása jelent meg. Négy éve a magyar történelem kutatásával foglalkozik.

10:30-12:30
I. Kerekasztal-beszélgetés: Az Osztrák-Magyar Monarchia bukása és a nemzetközi társadalom átalakulása

Ausztria-Magyarország a 19. századi egyensúlypolitika igényei szerint jött létre. A bécsi kongresszus által körvonalazott osztrák államra az európai nagyhatalmi koncert rendszerében fontos szerep hárult: a porosz-német és főleg az orosz közép-európai ambíciók ellensúlyozása. A nagyhatalmak többsége a 1800-as évek legnagyobb részében éppen ezért egy erős Ausztria létrehozásában volt érdekelt. A dualizmus rendszerét is azért üdvözölték 1867 után, mert a gyengélkedő állam megerősödését várták tőle. A nacionalizmusok térnyerése, illetve a nagyhatalmi politika polarizálódása ugyanakkor a 20. század elején alapvetően átalakította a nemzetközi politikáról elterjedt képzeteket. Milyen szerep jutott Ausztria-Magyarországnak ezekben a külpolitikát értelmező kognitív rendszerekben, és hogyan hatottak a kettős monarchia sorsának alakulására az új normák és ideológiák? A panel erre és az ide kapcsolódó kérdésekre keresi a választ a bukást és a felbomlást a nemzetközi politika felől vizsgálva.

Moderátor: Romsics Gergely
2007–2017 között a Magyar Külügyi Intézet, majd a Külügyi és Külgazdasági intézet főmunkatársa, utóbb vezető kutatója, 2008-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karának (ELTE-TáTK) adjunktusa. 2014 és 2017 között a New York-i Magyar Kulturális Központ igazgatójaként dolgozott. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, az ELTE TáTK oktatója. Kutatási területe a külpolitikai gondolkodás története és a kollektív emlékezet Magyarországon és Közép-Európában. A Nép, nemzet, birodalom: A Habsburg Birodalom emlékezete a német, osztrák és magyar történetpolitikai gondolkodásban, 1918-1941. Új Mandátum, Budapest, 2010. című kötet szerzője.

A beszélgetés résztvevői

Isabelle Davion
Kelet-Közép Európa és a német nyelvű országok modernkori történetének docense a Sorbonne-on. A SIRICE (Sorbonne – Identitás, nemzetközi kapcsolatok és civilizációk Európában) kutatócsoport végrehajtó bizottságának tagja, részt vesz a Center of Excellency Európa új történelmének megírása programjában és a francia védelmi minisztérium történelmi irodájának munkájában.
2009-ben megjelent Mon voisin, cet ennemi. La politique de sécurité française face aux relations polono-tchécoslovaques entre 1919 et 1939 (A szomszédom, az ellenségem. A francia biztonságpolitika és a lengyel-csehszlovák kapcsolatok 1919-1938), Peter Lang, Párizs, 2009 című könyve elnyerte a Francia Intézet díját. Közreműködött a Militaires et diplomates face à l’Europe médiane. Entre médiations et constructions des savoirs(Katonák és diplomaták Közép-Európában), a nemrég kiadott World War I in Central and Eastern Europe. Politics, Conflict and Military Experience (Az I. világháború Közép- és Kelet-Európában), és a Wiley-Blackwell kiadó gondozásában megjelent Companion to Second World War (A II. világháború kézikönyve) kötetek összeállításában.

John Paul Newman
Az írországi Maynooth Egyetemen a 20. századi európai történelem tanszék adjunktusa. 2011 szeptemberéig ERC posztdoktori kutató volt a Katonai erőszak a Nagy Háború után projektben, melyhez a Balkánon folyt erőszakról szóló esettanulmányával járult hozzá. Az utóbbi időben hatalmas, átfogó kutatási projektbe kezdett bele a háborús győztesek társadalma és kultúrája a 20.századi Európában témájában. Ugyancsak érdekli a fogyatékosság és a fogyatékkal élő háborús veteránok története Közép-Európában és a Balkánon, továbbá az 1908 és 1993 közötti Jugoszlávia és Csehszlovákia történelme.
Legutóbbi könyve a Yugoslavia in the Shadow of War: Veterans and the Limits of State Building, 1903-1945 (Jugoszlávia a háború árnyékában. Veteránok és az államépítés határai 1903-1945) Cambride University Press, Cambridge, 2015.

Vojislav Pavlović
A Belgrádi Egyetemen és a Sorbonne-Paris IV-en doktorált. Tanított a belgrádi, a limoges-i és a párizsi Amerikai Egyetemen, vendégprofesszor volt a tours-i és a Róma III egyetemen. Jelenleg a Szerb Tudományos Akadémia Balkán Tanulmányok Intézetének igazgatója. Kutatási területe a jugoszláv térség nemzetközi kapcsolatai a 20. században.
Legutóbbi könyve a De la France vers la Yougoslavie (Franciaországtól Jugoszláviáig), Institut d’études balkaniques, Belgrád, 2015.

Október 5.

10:00-12:00
II. Kerekasztal beszélgetés: Kultúrák és közösségek az Osztrák-Magyar Monarchiában

A 19. századi modernizációs folyamatok, az urbanizáció vagy éppen a távolságok csökkenése új kulturális jelenségeket hoztak magukkal, és gyorsították ezek terjedését. Az öltözködés, a táplálkozás, a lakásviszonyok, a család és a vallás változása mellett a társadalmi együttműködés új formái (egyesületek) jelentek meg. A korszak a nagyvárosok sajátos kultúráját hozta létre, amelyekben a különböző etnikai és társadalmi csoportok az együttélés új formáit és konfliktusait alakították ki, és amelyekben legkönnyebb volt az átjárás az elit és a populáris kultúra között. Kérdés ugyanakkor, hogy a modernizációs folyamatok kulturális következményei hogyan érvényesültek a Monarchia különböző régióiban és városaiban.

Moderátor: Szívós Erika
Az ELTE Történeti Intézet Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének egyetemi docense és tanszékvezetője. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett, később Fulbright ösztöndíjasként járt az Egyesült Államokban. A Bostoni Egyetemen, a Brown Egyetemen és a Debreceni Egyetemen folytatott doktori tanulmányokat. 2000 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársa. Ösztöndíjas kutatóként és vendégoktatóként számos európai egyetemen megfordult.
Oktatási területei a 19. és 20. századi társadalom- és várostörténet, valamint kultúrtörténet. Jelenlegi kutatásai Budapest és más közép-európai fővárosok történeti városnegyedeinek 20. századi történetéhez, azok társadalmi átalakulásaihoz kapcsolódnak.
Az Osztrák-Magyar Monarchia korszakával foglalkozó korábbi könyve A magyar képzőművészet társadalomtörténete, 1867-1918, Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2009. Legutóbbi könyve: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezete a 19-21. században. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2014. 

A beszélgetés résztvevői

Ondrei Ficeri
A kassai Šafárik Egyetemen végzett, majd a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen történettudományi doktori címet szerzett. Közben kutatói ösztöndíjjal Magyarországon és a Cseh Köztársaságban is tanult.2017 óta a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi és Pszichológiai Központjának tudományos munkatársa. Kutatási területe a soknemzetiségű környezet interetnikus kapcsolatai, különösen Kassa 19-20. századi nemzeti átalakulása.
2016-ban monográfiája jelent meg Košice v slovenskej historiografii (Kassa a szlovák történetírásban) címmel, melyben a városnak a szlovák nemzeti narratívában betöltött szerepét elemzi és összehasonlítja a magyar történeti emlékezetben játszott szerepével.

Klaus Hödl
Egyetemi docens, a grazi Karl Franzens Egyetem Zsidó Tanulmányok Központjának munkatársa. Kutatási területe a kelet-európai zsidóság kultúrája és a zsidó népi kultúra. Jelenlegi témája a közép-európai zsidóság térértelmezése.
Legutóbbi könyve: Zwischen Wienerlied und Der Kleine Kohn: Juden in der Wiener populären Kultur um 1900 (A bécsi daltól a kis Kohnig – Zsidók a bécsi népi kultúrában 1900 körül) Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 2017.

Varga Bálint
Tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) és a Közép-európai Egyetemen végezte. 2013-ban a mainzi Johannes Gutenberg Egyetemen és az ELTE-n doktorált. 2013 óta a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársa. Jelenlegi kutatási témája: Magyarország az első globalizáció korában, 1880–1914.
Legutóbbi kötete: Árpád a város fölött: Nemzeti integráció és szimbolikus politika a 19. század végi Magyarországon. MTA BTK, Budapest, 2017.

12:00-12:30 Előadás
Prof. em. Dr Gerő András: Az Osztrák-Magyar Monarchia kulturális öröksége

Gerő András
A Habsburg Történeti Intézet igazgatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE BTK) professor emeritusa. 1977 óta az ELTE BTK oktatója. 1981–1995 között a művelődéstörténeti tanszéken docens. 1991-től a Közép-európai Egyetem tanára. 1995-től 2017-ig az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék vezetőjeként dolgozott, közben több külföldi egyetemen (Utrecht, Amszterdam, Pennsylvania Egyetem, Columbia Egyetem) vendégprofesszor volt. 2002 óta a Habsburg Történeti Intézet igazgatója. Főbb kutatási területe a dualizmus időszaka, az Osztrák–Magyar Monarchia kora, a polgárosodás, a szimbolikus politika és Budapest története.
Legutóbbi könyve: Az elsöprő kisebbség. Népképviselet a Monarchia Magyarországán. Habsburg Történeti Intézet – Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Budapest, 2017.

14:00-16:00
III. Kerekasztal beszélgetés: Modernizáció és nemzetiségi kérdés

Az Osztrák-Magyar Monarchia korszakával foglalkozó társadalomtörténeti elemzések többnyire a változásokra helyezik a hangsúlyt. A népességrobbanás, a bérmunka általánossá válása, a migráció és az urbanizáció azok a modernizációs jelenségek, amelyek a történeti narratívákat meghatározzák. De a változások közé tartozik az is, hogy a korábbi etnikai konfliktusok a nacionalizmus talaján új tartalommal töltődtek fel. A fejlődésükben egyébként erős aszinkronitást felmutató nemzeti mozgalmak nemzeti politikai célokat is megfogalmaztak és politikai konfliktusokhoz vezettek. De vajon milyen kapcsolatok, párhuzamok és különbségek mutathatók ki a korszak nemzeti mozgalmai, nacionalizmusai között? És milyen hasonló vagy éppen eltérő jelentésekkel ruházták fel a későbbiekben a nemzeti emlékezetben az Osztrák-Magyar Monarchia korszakát?

Moderátor: ifj. Dr. Bertényi Iván
2000 és 2009 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézetének egyetemi tanársegéde volt, 2009 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Művelődéstörténeti Tanszékének adjunktusa. 2012-től 2013-ig az Indiana University-n tanított vendégtanárként, 2013 óta a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa. Jelenleg a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese. Kutatási területe a 19-20. század magyar politika- és művelődéstörténete, nacionalizmus és nemzetiségi politika.
Legutóbbi könyve:Propaganda – politika, hétköznapi és magas kultúra, művészet és média a Nagy Háborúban. Szerk.: Ifj. Bertényi Iván, Boka László, Katona Anikó. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2016.

A beszélgetés résztvevői

Tamara Scheer
2009 óta a Bécsi Egyetem Kelet-európai Történelem Intézetének és a Jelenkortörténeti Intézetnek oktatója. 2010-2012 között az Andrássy Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának ösztöndíjas kutatója, 2013-2017 között a Ludwig Boltzmann Intézet tudományos munkatársa volt. Jelenleg a nyelvkérdés a császári és királyi hadseregben,mint a Habsburg birodalom nemzetiségi kérdésének része (1868-1914)című kutatási projekt vezetője.
Legutóbbi könyve: „Minimale Kosten - absolut kein Blut“: Österreich-Ungarns Präsenz im Sandschak von Novi Pazar (1879-1908) („Minimális költségek és abszolút semmi vér”. Ausztria-Magyarország jelenléte a Novi Pazar-i szandzsákban), Peter Lang GmbH, Internationaler Verlag der Wissenschaften, Frankfurt am Main, 2013.

Željko Holjevac
A Zágrábi Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán végzett, ugyanitt 2006-ban doktorált. 1998-2007 között az Ivo Pilar Társadalomtudományi Intézet munkatársa volt. 2007 óta a Zágrábi Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Történeti Intézetének oktatója. Szervezeti és fejlesztési dékánhelyettes volt, majd 2016-2017-ben a kar megbízott dékáni posztját töltötte be. A Horvát Történelmi Társaság elnöke és a mogersdorfi Nemzetközi Kultúrtörténeti Symposium szervezőbizottságának tagja. Kutatási területe a korai modern horvát történelem és a 19. századi európai történelem, különös tekintettel a horvát-magyar kapcsolatokra. Az 1918 u hrvatskoj povijesti (1918 a horvát történelemben), Matica hrvatska, Zágráb, 2012 című kötet szerkesztője.

Szarka László
A pozsonyi Comenius Egyetemen végzett, 1977–1985 között a Csehszlovák Tudományos Akadémia budapesti kutatócsoportjának tudományos ügyintézője. 1986–1995 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1995–1998 között megbízott osztályvezetője, majd a Kisebbségkutató Műhely programigazgatója 1998-tól2000-ig. 2001–2011 között az MTA Kisebbségkutató Intézet, majd 2011-től az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa. 2009–2012 között a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja volt. Elsősorban a szlovákiai magyar kisebbség múltjával és a 20. századi csehszlovák–magyar kapcsolatokkal foglalkozik. 1998-tól a Magyar–Szlovák Történész Vegyes Bizottság társelnöke.
Legutóbbi kötete: A multietnikus nemzetállam. Kísérletek, kudarcok és kompromisszumok Csehszlovákia nemzetiségi politikájában, 1918–1992. Kalligram, Pozsony, 2016.

Halmos Károly
Közgazdaságtant tanult, majd gazdaságtörténeti és történettudományi doktorátust szerzett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének habilitált egyetemi docense. Kutatási területe a vállalkozástörténet, a nagyvállalkozók társadalomtörténete, továbbá a fogalomtörténet és a historiográfia.
Legutóbbi – Klement Judittal közös – kutatása a válságos 1869. év vagyonbukottjainak csődeljárásai alapján a magyar kapitalizmus sajátos vonásait kívánta feltárni. A közeljövőben megjelenő közleményei közül az egyik a bibliai József pátriárka történetének antiszemita felhasználásáról s az ebből levonható társadalomtörténeti következtetésekről szól; a másik Ezékiel próféciáinak és Szekfű Gyula Három nemzedék című művének párhuzamait vizsgálja.