A vulkáni üvegek természetes előfordulása Kelet-Szlovákiában a magas SiO2 tartalmú (savanyú) vulkanizmussal kapcsolható össze, ami a riolitos, riodácitos vulkanizmussal függ össze. A Felső Badeni időszaktól az Alsó Pannon időszakig terjedő időszakot bimodális, andezites/riolitos vulkánosság jellemezte. A savanyú vulkanizmus termékei a riolittufák és horzsaköves tufák, áthalmozott epiklasztos vulkáni kőzetek, ritkábban intrúziók formájában és uralkodóan mint extruzív kőzettestek, amelyek időnként rövid és vaskos lávakőzetekbe mennek át. Az intruzív és extruzív savanyú vulkanitokhoz kapcsolódó vulkáni üveg tömeges és breccsás formában is előfordul (pl. Merník típus-lelőhelyen),vagy mint perlit (Brezina, Byšta) és perlites obszidián (Malá Bara, Viničky). Ritkábban a vulkáni üveg a savanyú vulkanizmus explozív formájában jelenik meg (obszidián – Hermanovce, Veľká Bara). Az obszidián darabokat tartalmazó perlit és ritkábban a magában előforduló obszidián részét képezi az áthalmozott riolit és riodácit tufáknak, együtt fordul elő az epiklasztos vulkáni törmelékes kőzeteknek és breccsáknak, amelyek Bodrogszerdahely környékén fordulnak elő. A negyedkori üledékekben, másodlagos helyzetben, obszidiánt találhatunk Cejkov és Brehov falvak környezetében is. 

Az emberiség története folyamán a mai Kárpátalja területe, Ukrajna legnyugatibb régiója, mindig is lakott vidék volt. Jelenleg több mint 100 paleolit régészeti lelőhelyet ismerünk a megye területén, ezeknek a legnagyobb része felszíni jellegű. A legkorábbi petroarcheológiai vizsgálatok Kárpátalján V. Petruny nevéhez fűződnek, aki számos középső paleolit telepet és műhelyt fedezett fel Rakasz (Rokosovo) és Kisrákóc (Maliy Rakovets) környékén, továbbá leírta a helyi obszidián-forrásokat. Az obszidián az őskori kőeszközök egyik legfontosabb nyersanyaga. A Kárpát-medencében összesen három különálló forrását ismerjük a kárpáti obszidiánoknak (C1 – Szlovákiában, C2 – Magyarországon és C3 – Ukrajnában), jelen munka célja abban rejlik, hogy bemutassa a Kárpátalján előforduló kárpáti 3 obszidiánt. A mai Kárpátalja területén élő paleolit közösségek elsősorban a helyi nyersanyagokat használták az eszközeik elkészítéséhez. Kárpátalja paleolitikumában a vulkáni nyersanyagrégióban két magmas eredetű kőzet szolgált elsődleges nyersanyagként a pattintott kőeszközök előállításához: a királyházi üveges dácit és a rakaszi kárpáti 3 obszidián. 

A Zempléni dombvidék mellett Szőlőskén (Viničky) elsődleges helyzetben levő obszidián nyersanyag előfordulást ismerünk. További, másodlagos nyersanyagforrások ismertek Céke (Cejkov) és Imreg (Brehov) között. A jellegzetes kortex alapján a legtöbb régészeti lelőhelyen előkerült obszidián másodlagos nyersanyagforrásból származik. Az aurignaci kultúra idején az obszidiánt csak kisebb mennyiségben használták, de a gravetti és epigravetti lelőhelyeken Kelet-Szlovákiában domináns nyersanyag. Kisebb mennyiségben eljutott Nyugat-Szlovákia trületére is. Ismerjük előfordulását a Szepesség świderi kultúrájából (késő paleolitikum) és további lelőhelyekről az epipaleolit és mezolit időszakban, a Szepesség, Árva (Orava) vidék, és Dél-Szlovákia területéről. Košice-Barca I lelőhely mezolit ipar kizárólag obszidián nyersanyagot használt fel. Az obszdián domináns a Keleti Vonaldíszes Kerámia kultúrájának minden fázisában a Kelet-Szlovákiai Síkságon. Másrészt kevésbé gyakran fordult elő a Kassai medencében. A Bükki kultúra idején a nyersanyagforrásokhoz közelebb eső lelőhelyeken az obszidián dominál, a távolabbi lelőhelyeken csak kisebb mennyiségben van jelen ez a nyersanyag. Nyugat-Szlovákiában az újkőkor során az obszidián először a Vonaldíszes Kerámia Kultúrájának késői fázisában jelenik meg. nagyobb mennyiségben van jelen a zselizi és a lengyeli kultúra I. fázisának anyagában, amikor is eléri a morva és osztrák területeket is. A továbbiakban az obszidián jelentősége, előfordulása fokozatosan csökken. A késői neolitikum idejére (Csőszhalom-Čičarovce csoport) és a korarézkorban (tiszapolgári kultúra), az obszidián eszközök gyakrabban fordulnak elő telepanyagokban mint temetőkben, sírmellékletként. Az obszidián felhasználás a korai bronzkorig dokumentált (Košťany és ottományi kultúra leletanyagában). 

A tanulmány a kárpátaljai (Ukrajna) területén végzett földtani és régészeti obszidián vizsgálatokkal foglalkozik. Több éves kutatás eredményeképpen felderítették és leírták a Nagyszőlősi Hegység (Velykyj Sholes Ridge) elsődleges obszidián előfordulásait, Rakasz és Kisrákóc falvak határában (Rokosovo és Malyj Rakovets). A lelőhelyek a Vihorlát-Gutin vulkáni hegység-vonulathoz tartoznak. A területen található obszidiánok kőzettani és geokémiai vizsgálata lehetővé tette egy újabb nyersanyag-csoport elkülönítését, amelyet kárpáti 3. néven írtak le. A régészeti kutatások szerint a nyersanyagforrásokat az őskőkor során kiaknázták, például Kisrákóc (Malyj Rakovets) IV. sz. lelőhelyen, amely több rétegű paleolit lelőhely. A kulturális adaptáció folyamatában, a területen élő csoportok ismerték és használták a helyi obszidiánt. A rétegtani és talajtani vizsgálatok szerint a területet sokszor felkeresték az őskőkori és őskori emberek.

Az obszidián, azaz természetes vulkáni üveg az egyik legkiválóbb nyersanyag volt amiből az őskori közösségek eszközeiket készíthették. Jellemző nyomelem és ritkaföldfém összetételének alapján a geológiai források és a kémiai típusok is pontosan azonosíthatók. Ezen tulajdonságai alapján az obszidián kiválóan alkalmas elterjedési útvonalak, cserekereskedelem, mobilitás, kapcsolati hálózatok és embercsoportok közötti kapcsolatok rekonstruálására. Az elmúlt néhány évben jelentősen fejlődtek az obszidián származási helyének megállapítására alkalmas roncsolásmentes vizsgálatok (pl. prompt gamma aktivációs analízis – PGAA, energia-diszperzív röntgen fluoreszcencia vizsgálat – EDXRF). Ezeknek a vizsgálatoknak az elérhetővé válásával lehetőség nyílt a lengyelországi régészeti gyűjtemények obszidián leleteinek vizsgálatára is. A jelen tanulmány elsődleges célja, hogy bemutassa a kárpáti obszidián elterjedését a lengyelországi őskőkori, középső kőkori és újkőkori lelőhelyeken. Továbbá, megvizsgáljuk az obszidián beáramlásának dinamizmusát, amely meglehetősen szerény az őskőkor és a középső kőkor idején és jelentősen növekszik az újkőkorban, különösen a Malice kultúra idején. 

A szárazföldi Európában csak a Kárpát-medencéből, északkelet-Magyarország, kelet-Szlovákia és Ukrajna legnyugatibb, kárpátaljai területéről ismerünk obszidián előfordulásokat. Az úgynevezett kárpáti obszidián három vagy négy változatát szabad szemmel is könnyen el lehet különíteni: az átlátszó-áttetsző típus a szlovákiai forrásokból, az átlátszatlan fekete, szürke, vagy nagyon ritkán mahagóni színű változatok a magyarországi előfordulásokhoz köthetőek. A kárpátaljai, gyenge minőségű kőzetet eddigi adataink szerint csak elvétve használták fel a forrásterülettől távolabbi lelőhelyeken, ezért csak a szlovákiai és magyarországi típusokat tárgyaljuk. A tanulmányban áttekintjük a közép-európai epigravetti korú régészeti lelőhelyekről ismert, az obszidián felhasználásra vonatkozó adatokat. Különös tekintettel a nyersanyagszállítás távolságára és a helyi megmunkálás intenzitására.