A Tolna megye északi részén fekvő regölyi tumulus feltárása 2011 tavaszán kezdődött meg. A régészeti leletek - kerámiák, csontfaragványok, lószerszámdíszek, pikkelypáncél lemezek - alapján arra lehet következtetni, hogy a halmot a vaskorban emelték. A halom szerkezete, valamint a kerámia töredékek régészeti vizsgálata alapján párhuzamok fedezhetők fel keleti és nyugati irányban is. Mindezt egy Kis-Ázsiából kiinduló, nyugat felé tartó vándorlás hatásának tulajdonítjuk. Mintegy 6000 db kerámia töredék került elő a halomból (melynek fele értékelhető, leltározott tárgy), amelyek makroszkópos átvizsgálása alapján (szín, szemcseméret, ásványos összetétel) 14 főcsoportot különítettünk el. Ebben a cikkben a második leggyakoribb típus, a finomszemcsés fekete kerámiák vizsgálati eredményeit mutatjuk be. A vizsgálatok célja a töredékek összetételének (plasztikus és nem plasztikus elegyrészek) pontos megismerése és összehasonlítása a már vizsgált durva kerámiákkal és helyi agyagos üledékekkel, így elkülönítve a helyi, illetve a helyidegen anyagból készült töredékeket. A vizsgálatokhoz polarizációs mikroszkópot, valamint pásztázó elektronmikroszkópot (SEM-EDX) használtunk. A minták alapanyagának nem plasztikus elegyrészei alapján két alcsoport különíthető el. Meghatározó különbség a minták nehézásványos összetételében van, mivel az egyik alcsoportot alkotó kerámia jellegzetessége, hogy jelentős mennyiségű Cr-spinellt tartalmaz, amelyek mérete átlagosan 40-60 µm, a legnagyobb 250 µm nagyságú. Összetételükre jellemző az átlagosan 54 wt% Cr2O3 tartalom, 17 wt% Al2O3, 19 wt% FeO, 9 wt% MgO, valamint kis CaO és TiO2 tartalom (~ 0,1 wt%). Regöly tágabb környezetéből, valamint a feltételezett vándorlási útvonal mentén érintett területekről egyelőre 16 helyről ismerünk bázisos-ultrabázisos (és szerpentinit) kőzet előfordulást. Ezek közül 12-nél (2 európai és 10 ázsiai) Cr-spinell tartalom is ismert. Ezek alapján a regölyi Cr-spinell tartalmú kerámia helyidegen, nyersanyagának eredete nagy valószínűséggel Kárpát-medencén kívüli lehet. 

Hat vaskori üveggyöngy (három szkíta dudoros pávaszemes gyöngy Mezőtúrról, két kelta orsó alakú gyöngy és egy szintén kelta egyszerű szemes gyöngy Vác-Kavicsbányáról) archeometriai vizsgálatát végeztük el kézi röntgenfluoreszcens (hXRF), mikro-röntgendiffrakciós (μ-XRD) és elektron-mikroszondás (EMPA) analízissel. A vizsgálat célja a gyöngyök származásának – beleértve a nyersanyagok forrását és/vagy a gyártó központokat – megállapítása, mivel a régészeti adatok eltérőek vagy bizonytalanok. A gyöngyök alapüvege (natúr szóda alapú üveg) és színezői (fehér: kalcium-antimonát, kék: kobalt és réz, sárga: vastartalmú ólom-antimonát) hasonlóak, párhuzamaikat pedig megtaláljuk a vaskori Európa és a Mediterráneum vidékén (pl. a késő bronzkori Egyiptomban, a La Tène kori kelta karpereceken, a késő Hallstatt kori Vicenice-ben, Csehországban, és a Fekete-tenger melléki görög gyarmatvárosban, Apollonia Ponticában). Emellett „új” színező eljárást is azonosítottunk a vaskori sárga üvegeknél, a vastartalmú ólom-antimonát használatát, amelyet ezidáig csak szórványosan mutattak ki az ókori üvegekben, például a késő bronzkori Egyiptom, valamint a Római Birodalom üvegeiben. Annak ellenére, hogy az említett párhuzamok nem teszik teljesen egyértelművé a gyöngyök származását, a régészeti adatokkal egybevetve a szkíta dudoros gyöngyök valószínűleg a Fekete-tenger melléki görög gyarmatvárosokból érkezhettek, míg a kelta egyszerű szemes gyöngyöknél akár három lehetséges származási hely is felvethető (Itália, Rodosz és Pontus), azonban a kelta orsó alakú gyöngyök eredete bizonytalan a jelenlegi archeometriai adatok tükrében. 

Az elmúlt évek intenzív terepkutatásai folytán a Nógrád megyei Legénd község határában több kisebb felső paleolitikus leletanyag került elő. A felfedezett lelőhelyek közül Legénd-Hosszú-földek lelőhelyről került elő viszonylag gazdagabb pattintott kőeszköz együttes. Az 1782 darabos leletanyag döntő többsége helyi nyersanyagból, cserháti limnoszilicitből és kovakavicsból készült, ugyanakkor viszonylag magasnak mondható az ugyancsak helyi eredetű kvarcit kavics aránya is. A 25-100 km távolságból származó regionális nyersanyagok között jelentéktelen a kárpáti radiolarit mennyisége. Ki kell viszont emelni az összleletszámban ugyan nem számottevő, de az eszközök között jelentős számban előforduló mátrai eredetű limnoszilicit jelenlétét a lelőhelyen. A több mint 100 km távolságból származó távolsági nyersanyagok közül a kvarcporfírt egyetlen szilánk, az erratikus tűzkövet kilenc lelet képviseli. A homogén leletegyüttes egyértelműen a felső paleolitikumba sorolható, közelebbi kulturális és kronológiai besorolása azonban a felszíni gyűjtésből származó leletek alapján nem problémamentes. A lelőhely ipara egyértelműen szilánkiparként definiálható, a laminaritás igen alacsony. Az eszközkészletben a különböző vésők mellett, vakarók, vakaró-véső kombinált eszközök, kaparók találhatók. Igen magas a retusált, megmunkált, de pontosabban csak nehezen vagy egyáltalán nem klasszifikálható darabok száma. Tipológiailag és az eszközösszetétel alapján a lelőhely pattintott kőanyaga igen nagy valószínűséggel az Aurignacien kultúrába sorolható.