A tanulmány bevezetéseként és emlékezve az ünnepeltre, Rómer Flórisnak a bakonyszűcsi Százhalom területén végzett feltárásainak dokumentumait villantom fel, majd Veszprém megyei topográfiai tevékenységemet foglalom össze. Ezt követően Rómer Flóris kőszegi (Vas m.) „terepbejárását” mutatom be, majd térek rá írásom lényegi részére: azaz a vas megyei topográfiai jellegű kutatások summázatára. Összegzésként sajnos csak az állapítható meg, hogy a Magyarország Régészeti Topográfiája Vas megyei köteteivel kapcsolatos előmunkálatoknak, illetve ezek kéziratai elkészítésének az elmúlt 6 évtized nem igazán kedvezett. A topográfiai munkálatok I. szakaszában (1959–1994) ugyanis sem megfelelő számú szakember, sem a szükséges objektív feltételek (pl. térképek, autók) nem álltak rendelkezésre. A kutatás II. szakaszában (1994–2008) pedig az – az előző szakasz hiányosságainak részbeni pótlása ellenére – az 1999-től a megyében meginduló nagyberuházások (pl. útépítések, egyéb infrastrukturális beruházások, áruház- és lakópark építkezések) kötötték le a Régészeti osztály munkatársainak és a régésztechnikus képzés hallgatóinak kapacitását. A régésztechnikus képzés keretében végzett terepi tevékenységek (pl. szisztematikus bejárások 1994– 2006 között) és a korábban begyűjtött információk feldolgozása és mindezek lehetőség szerinti publikálása csak a topográfia elkészítésének lehetőségét csillantották meg, illetve az új módszerek (5 x 5 m-es négyzethálós gyűjtés és értékelő feldolgozása) kipróbálását és rendszeres alkalmazását biztosították. Mindezek után úgy tűnik, hogy realitása csak ott volt és lehet egy megyei régészeti topográfia elkészítésének, ahol a napi régészeti teendők alól felmentett szakemberek koncentráltan csak ezzel foglalkozhatnak. Utóbbiak dolgozhatnak természetesen egy központi intézményben (MTA RI), s velük együtt kell, hogy tevékenykedjenek a „helyi erők” is. Az eddig megjelent 11 topográfiai kötet ezt egyértelműen bizonyítja. 

A Balatoni Múzeum által létrehívott kutatócsoport Zala megye őskori földműveinek vizsgálatára alakult. Célunk a földművek, mint mesterséges tájformáló jelenségek természeti környezetükben való komplex, több szempontú tanulmányozása, ill. az őskori településhálózatban betöltött szerepük vizsgálata. Ma mintegy negyven késő neolitikus (az i.e. V. évezred első felére keltezhető) árokrendszert ismerünk a Dunántúlon, közülük Zala megyében jelenleg hat lelőhelyről összesen hét létesítményt. Ezek mind alaprajzi variációikat, mind pedig kronológiai helyzetüket tekintve meglehetősen változatosak. A tanulmány relatív kronológiai helyzetük szerint, az idősebbtől a fiatalabb felé haladva ismerteti röviden a lelőhelyeket: Sormás-Török-földek, Gétye-Gyomgyáló-lejtős, Becsehely-Gesztenyési-földek, Bezeréd-Teleki-dűlő, Nagykanizsa-Palin-Anyagnyerőhely és Balaton-magyaród-Hídvégpuszta. Eddigi tapasztalataink alapján úgy véljük, hogy Zala megye területe számos lehetőséget kínál a késő neolitikus körárkok tanulmányozására. Távlati terveink között szerepel a kutatás volumenének kiterjesztése a Zalapáti-hát egészére, mivel a jelenleg ismert zalai körárkos lelőhelyek közel fele ezen a kistájon fekszik. Lelőhelyeink részletesebb vizsgálata nem csak a körárkoknak a településhálózatban beöltött szerepével, ill. kialakulásukkal és fejlődésükkel kapcsolatban hozhat új eredményeket, hanem a körárkok funkciójának jobb megértéséhez is hozzájárulhatnak (pl.: a bezerédi körárok belsejében mutatkozó nagyméretű épületek mibenlétének tisztázása révén). A dunántúli körárkok adatai tökéletesen alátámasztják a napfelkeltéhez való tájolás elméletét. A keleti kapuk tájolása nem csupán beleesik a felkelő nap horizonton kirajzolt ívébe, hanem azon belül is szűk határok közt koncentrálódnak, ami egy közös kitűzési elvre, esetleg közös alapítási rítusra utal.

A tanulmányban szereplő Szemely–Hegyes (Baranya megye) késő neolitikus lelőhely már tíz éve tárgya régészeti kutatásainknak. Az egymás mellett fekvő két körárok számos kérdést vet fel a funkciójukat, szerkezetüket és időbeli viszonyaikat érintően. 2005 óta módunk nyílt légi felderítésekre, geofizikai felmérésekre, próbafeltárásokra, és LIDAR felmérésre is a területen. Jelenleg mindezeket az adatokat összevetve tudunk megfigyeléseket végezni. Simon Béla ötletéből kiindulva vetődött fel a precíziós mezőgazdasági módszerek bevonása a kutatásba. Szerencsénkre a szemelyi táblán gazdálkodó Belvárdgyulai Zrt. 2013 óta használ precíziós technikát, melyek adatait rendelkezésünkre bocsátották. A kapott adatokat kiértékelve úgy tűnik, hogy valóban összefüggés figyelhető meg a régészeti jelenségek és betakarított növények között, bár jelentős mértékben eltér a 2013. és 2014. év adatsora: a 2013. szárazabb évben kiválóan látszó körárkok a 2014. évi adatokban alig jelentkeztek, ami feltehetően az időjárásbeli különbségekkel függ össze. Úgy tűnik ezek alapján, hogy a hozamtérképezési adatok alkalmasak lehetnek régészti jelenségek kimutatására, és a növényzet a kedvezőtlenebb körülmények között jobb indikátor a régészet számára.

A régészeti tárgyak és régészeti objektumok ásványtani, kőzettani, geológiai és őslénytani elemzése már a XVIII. században elkezdődött. Ezeket a szórványos analíziseket a régészeti objektumok rendszeres geológiai vizsgálata követte a XIX. század közepétől. Ezek a vizsgálatok Rómer Flóris régész javaslatára hazánkban is ebben az időszakban – az 1860-as években – indultak meg. Előbb az obszidián kőeszközök vizsgálatával, majd a kurgánok elemzésével indultak a geoarcheológiai kutatások. Napjainkban a régészeti lelőhelyeken végzett vizsgálatok kétféle emberi hatásra kialakított, negatív és pozitív exogeológiai formákhoz kötődnek. A negatív formákat a talajszintben és fekü kőzetrétegben alakították ki az egykori emberi közösségek, és a bennük felhalmozódott üledéket, vizsgálati anyagot úgy értelmeztük, mint egy üledékgyűjtő medencében lerakódott vizsgálati objektumot. Ezen adatok nyomán elvégeztük az extralokális realizált erőforráskörzet-elemzést (extralocal realized site-catchment analyses). Ennek nyomán több kultúrának, többek között az urnamezős és a halomsíros kultúráknak is sikerült a regionális és a lokális léptékű környezeti hátterét megrajzolnunk. Az emberi tevékenység nyomán kialakított pozitív geológiai formák közül elsősorban a kurgánok elemzését mutattuk be. A Lyukas-halom (Hajdúnánás–Tiszavasvári), az Őr-halom (Sárrétudvari) és az Ecse-halom (Karcag–Kunmadaras) szelvényeiből kiemelt minták mágneses szuszceptibilitásának elemzésével sikerült a kurgánok két felhalmozási szakaszát és a fekü, valamint a kurgánok felszínét borító talajképződmények fejlődési körülményeinek különbözőségeit elkülöníteni.