A 19. század végén, 1891 és 1893 között a fiatal régész és néprajzkutató, Fenichel Sámuel 315 csiszolt kőeszközt (közülük 42 db nyéllel) gyűjtött az Astrolabe öbölben, Északkelet Új-Guineában. 1893-ban bekövetkezett halála miatt munkája és a gyűjtemény összeállítása befejezetlen maradt. Honfitársa, Bíró Lajos szánta el magát kutatásainak folytatására, előbb ugyanazon a területen, majd a sziget más vidékein. 1896-tól 1901-ig dolgozott Új-Guineában. Időközben a kőeszközök eltűntek, így ő már nem tudott annyi tárgyat összegyűjteni, mint elődje, de – míg Fenichel nem készített jegyzeteket a gyűjteményhez, addig Bíró szinte minden adatot feljegyzett a kőeszközökkel kapcsolatos mesterségbeli tudásról. A két gyűjtemény együtt egyedülálló lehetőséget nyújt a kőbalták és kő szalukapák készítéséről és használatáról abban a pillanatban, amikor felváltották őket a fémeszközök. A gyűjtemény máig közöletlen: jelen beszámoló célja az anyag bemutatása. 

Magyarországi régészeti leletanyagban nefritet csak kis számban ismerünk, főként csiszolt kőeszközök nyersanyagaként és többnyire dunántúli lelőhelyekről. Munkánk célja a nefrit kőeszközök ismertetése, részletes kőzettani és geokémiai vizsgálata; nyersanyaguk szerinti csoportosítása, illetve a nyersanyagok származási helyére vonatkozó következtetések levonása. A kőeszközök épségének megőrzése érdekében csak roncsolásmentes vizsgálatokat alkalmaztunk (PGAA, roncsolásmentes SEM-EDX). Cikkünkben előzetes eredményeket közlünk. Teljes kőzet kémiai összetételük alapján a már megvizsgált nefrit kőeszközök nagy része S-típusú (szerpentinesedett utrabázisos kőzetes-típusú) nefrit-lelőhelyekhez köthető. Eredményeink alapján az eddig megvizsgált kőeszközök – nyersanyaguk mikroszkópos és ásványkémiai jellemzői alapján – öt csoportba sorolhatók: (1) szinte “tiszta” tremolit-nefrit, csak apró magnetit, ritkán ilmenit szemcséket tartalmaz, valamint piroxén utáni pszeudomorfózákat; (2) szinte “tiszta” aktinolit-nefrit, csak apró magnetit, ritkán ilmenit szemcséket tartalmaz; (3) szinte “tiszta” tremolit-nefrit, kevés klorittal és piroxén utáni pszeudomorfózával; (4) aktinolit-nefrit, klorittal, relikt klinopiroxénekkel (diopsziddal), piroxén utáni pszeudomorfózákkal, spinellekkel és gránátokkal. Magnetit, limonit, apatit és titanit szintén megtalálható ebben a típusban. Nagyon jellegzetes képet mutat a spinellek (krómit) és gránátok (grosszulár) együttes megjelenése. (5) aktinolit-nefrit (néhány esetben tremolit is megtalálható benne) klorittal, relikt klinopiroxénekkel és spinellekkel (krómittal); a gránátok ebből a típusból hiányoznak. Az európai nefritlelőhelyek nyersanyagtípusairól – irodalmi adatok és általunk vizsgált minták alapján - általunk készített adatbázist (Péterdi et al. 2014) használtuk a lehetséges nyersanyagforrások azonosításához. Az eddig megvizsgált nefrit kőeszközök makroszkópos megjelenése, ásványos összetétele, szövete, valamint teljes kőzet kémiai összetétele alapján a legvalószínűbb nyersanyag forrásterületek a következők: Az (1) és (3) típus nyersanyagának forrása Jordanów (Alsó-Szilézia, Lengyelország). A többi típus nyersanyag-eredete még nem tisztázott, de egyes svájci lelőhelyek jellemzői nagy hasonlóságot mutatnak ezekkel a típusokkal. Az egyik jordanówi nefrit-típus nagyon hasonlít a (4) típusra, de a fő kőzetalkotó amfibol Jordanówban a tremolit, míg a 4. típusba tartozó régészeti leletek esetében aktonolit.

A 3D leképezési technikák, mint roncsolásmentes vizsgálati lehetőségek segíthetik az archeometriai célú származási-hely meghatározást. Tanulmányunkban a háromdimenziós képalkotási módszereket sűrűség meghatározásra használtuk. A vizsgálat tárgya néhány „zöldkő” balta volt, amelyek igen nagy távolságból kerültek Magyarország területére, különlegesen hosszú távú kereskedelmi láncolat eredményeképpen. A tárgyak igen nagy presztízs-értéket képviselnek, és ma is jelentős kulturális értékkel bírnak, ezért vizsgálatuk kizárólag roncsolásmentes módszerekkel végezhető. A kőzetek fontos fizikai jellemzője a sűrűség (fajsúly), ami a jadeit esetében meglehetősen magas érték, ezért meghatározása hasznos lehet a kőzet azonosításában. A sűrűség meghatározásához a tömeg és a térfogat pontos ismerete szükséges. A térfogat mérését először hagyományos módon, a vízkiszorítás mérésével (mérőhengerben) kíséreltük meg, de úgy tapasztaltuk, hogy ez az eljárás nem eléggé pontos a balták térfogatának mérésére. Ezért a térfogat meghatározására 3D képalkotási technikákat használtunk, úgymint (1) lézer szkennelést és (2) képillesztést, melyek segítségével az eszközök pontos modellje előállítható és térfogatuk kiszámítható. Bemutatjuk az alkalmazott képalkotási technikák előnyeit és hátrányait, elsősorban a „zöldkő” eszközök szempontjából. 

Az Ecse-halom egy a késő rézkor és kora bronzkor során, keleti nagyállattartó népek által felépített kurgán a Hortobágy területén. Maga a halom két modern település határvonalán található, amely mentén egy, már a középkor során kialakult földút mélyül a kurgán központi részébe. A halom déli részét a 20. század közepén rizsföldként hasznosították, később egy szovjet katonai megfigyelő pontot is építettek a halomra. Ennek ellenére a halom felszíne helyenként viszonylag jól megőrződött, ezeken a részeken fajgazdag löszsztyepp vegetáció maradt fenn. 2011 telén Sümegi Pál professzor vezetésével egy zavartalan magfúrást mélyítettünk az őskori népek által kialakított halomba és a béléscsöves fúrás által feltárt üledékszelvényen komplex archeometriai vizsgálatot végeztünk el. Az egyes rétegződések eltérő mágneses szuszceptibilitás-értékei is megerősítik, hogy a halmot két fázisban hordták fel, míg a karbonát- és szervesanyag-tartalom arról tanúskodik, hogy igen változatos talajtani környezetből származott a halom üledékanyaga. A szemcseösszetétel alapján a kőzetliszt volt az uralkodó szemcsefrakció a halomtestet alkotó üledékanyagban.