Ez a tanulmány a Japán-szigetek felső paleolitikumát foglalja össze, különös tekintettel az obszidián korai felhasználására a felső paleolitikum elején. Röviden áttekintjük a régészeti örökség kutatásával és megőrzésével kapcsolatos tevékenység jellemzőit a paleolitikumtól a történeti periódusokig, hogy jobban be tudjuk mutatni a japán régészeti kutatások hátterét. A felső paleolitikum időbeli határait a Japán-szigeteken kb. 40 000 és 16 000 közé tehetjük a kalibrált radiokarbon adatok szerint. A kerámia megjelenése a Japán-szigeteken igen korai, kb. 15 000 évre datálható, azaz a korai Jomon periódus a kései jégkorszakban megkezdődik. Az obszidián felhasználása a korai felső paleolitikumban már megfigyelhető, kb. 38 000 cal BP-re keltezhetően. Az obszidián felhasználás kezdeteit az egyik olyan jelenségként értelmezhetjük, ami a szigetek korai benépesedését bizonyítja. A Japán-szigetek benépesedése az ázsiai szárazföld felől a Koreai-félsziget irányából történt. A korai felső paleolitikum jellemző eszközei az élükön csiszolt kőbalták is. Ez a két jelenség a modern ember sajátos, önálló kulturális fejlődését bizonyítja a Japán-szigeteken. 

A Magyar Nemzeti Múzeum Litotéka gyűjteményéből 28 db japán geológiai obszidián minta elemösszetételét vizsgáltuk prompt-gamma aktivációs analízissel. A mérési eredmények alapadatokat szolgáltatnak a japán régészeti obszidiánok kiterjedt proveniencia kutatásában használatos kőeszköz-nyersanyag adatbázishoz, összehasonlító adatként pedig az európai obszidiánok kutatásában is hasznosíthatók. Megállapítottuk, hogy a vizsgált minták bór- és klórtartalma a kárpáti obszidiánokkal megegyező nagyságrendű, vagy azt kissé meghaladó, de nem éri el a „Lipari” típusú obszidiánokra jellemző magas értékeket. Az egy lelőhelyről származó minták többsége a mért összetételük alapján jól elkülöníthető csoportokat alkot.

Balatonőszöd - Temetői dűlő lelőhely a badeni kultúra Magyarországon eddig feltárt legnagyobb és leghosszabb életű települése (területe meghaladta a 20 hektárt). A lelőhelyen a Balaton-Lasinja kultúrának és a Boleráz kultúrának is kerültek elő önálló objektumai. Az ásatás során 500 kőzet-anyagú lelet került napvilágra. Jelen cikk a homokkő nyersanyagú kőeszközök (205 db) vizsgálatának eredményeit mutatja be. A homokkő nyersanyagú kőeszközök régészeti kora túlnyomó részben badeni. Homokkőből általában őrlőkövek (egész és töredékes, főleg alsó- és kevesebb felső őrlőkő, egyes darabokon festéknyomokkal) és csiszolókövek készültek. A szerszámkövekkel együtt tárgyalom az egyéb megmunkált (de ismeretlen rendeltetésű) töredékeket, nyersanyagtömböket és megmunkálatlan, kőzetanyagú leleteket is. Makroszkópos, és főként polarizációs mikroszkópban való megjelenésük alapján a régészeti leletek között három homokkő-változatot különítettem el, néhány erősen mállott lelet azonban ezekbe a csoportokba nem volt biztonsággal besorolható. Mikroszkópos tulajdonságaik (ásványos összetétel, szövet, törmelékes elegyrészek aránya) valamint teljes-kőzet kémiai összetételük alapján a homokkövek túlnyomó többségét (89%-át) kitevő vörös (és kifakult, fehér) homokkő anyagú leletek (I. csoport) nyersanyaga a Balatonfelvidéki Homokkő Formáció Vörös homokkő és aleurolit tagozatába sorolt homokkövek közül került ki, a szinte földpátmentes, kvarc és kőzettörmelék túlsúlyával jellemezhető érettebb homokkő típusból. Ez a típus a déli Balaton-felvidék peremi területein és az északi Balaton-felvidéken a formáció alsó részére jellemző. A vörös homokkövek kis részének (2,5%-ának) (II. csoport) nyersanyaga a Nyugati-Mecsekből, a Jakabhegyi Homokkő Formáció felsőbb szintjeiben megjelenő homokkövek közül eredeztethető. A III. csoportba sorolt szürke, csillámos, pátitos kötőanyagú, fiatal homokkövek (2,5%) nyersanyagforrásának pontosabb meghatározására a nagyszámú, hasonló kőzetanyagú lelőhely miatt nem vállalkoztam.

A műtárgyak digitalizálásában az utóbbi időkben egyre inkább teret nyer a lézeres eljárások mellett, a fúziós optikai (pl. fehér fény) szkennerek alkalmazása, illetve a képelemek azonosítása. Az eljárások a legtöbb esetben a tárgyról készült digitális 2D fotófelvételeket prezentációs célra, a modellek felületi textúrájának kialakítására használják. Eszközpark és nagy tárolókapacitás igényük egyik oka, hogy perspektivikus 3D-ben jelenítik meg a feldolgozott adatokat. Az általunk bemutatott valódi 3D mérőrendszer legfőbb jellemzője, hogy lehetővé teszi az adatgyűjtést, mérést, és megjelenítést közvetlenül 3D-ben. A metódus a geodézia egyik ágának módszereit adaptálta – elsősorban - digitális, mikroszkópos fotófelvételek térbeli mérésére. A rendszer kimenete anaglif, sztereoszkópos, polarizációs, shutteres valódi 3D képalkotó eljárásokkal egyaránt kompatibilis. A dolgozatban az orvosi-mikroszkópos rendszer programcsomagjának néhány alkalmazási területét mértük fel, a régészet szemszögéből.