De mi is az a háztartás, aminek a régészeti nyomait keressük, és milyen nyomokat találhatunk? Hagyományos néprajzi értelemben a háztartás az egy fedél alatt élő emberek közösségeként értelmezhető, akik a mindennapokban gazdaságilag is együttműködnek. Az egy háztartásban élők és a család fogalma mai, európai szemmel nézve egymás szinonimájaként is használható. Azonban a háztartás a történelem folyamán térben és időben, kulturálisan és társadalmanként is egy folyamatosan változó kategória. Míg a család vérségi (vagy azonos értékű, jogilag elfogadott) köteléket feltételez, addig a háztartás, illetve együtt lakás fogalma nem minden esetben egymással rokonságban lévő emberek csoportját feltételezi, hanem más kapcsolódási pontok is lehetnek az egységen belül pl. szolgálók. A háztartás tehát egy olyan kis közösséget/egységet jelöl, melynek tagjai a létfenntartás érdekében együttműködnek, együtt laknak, alszanak, étkeznek, dolgoznak és a megtermelt javakat is együtt fogyasztják el. Vagyis a háztartás tagjainak összetartozása sokkal inkább a tevékenységek megosztásán alapul.

A háztartás több szempontból is vizsgálható, amely különböző kérdésekre adhat választ. Társadalmi vetülete a háztartások tagjai között fennálló kapcsolatokat írja le. A háztartás anyagi oldala a lakóházat, a tevékenységek területeit és mindehhez kapcsolódó eszközöket, tárgyakat foglalja magába. Az úgynevezett viselkedésbeli aspektusa a közös tevékenységek rendszerét szabályozza, míg a szimbolikus szféra a kis egységek közötti elfogadott normákat képezi le. Jellegükből adódóan a háztartás vetületei különböző tudományterületek (mint például szociológia, néprajz, történelem, kulturális antropológia, archaeobotanika, archaeozoológia, geológia matematika, építészet, pszichológia és még sorolhatnánk) és módszerek segítségével vizsgálhatók.

A háztartások anyagi oldala talán a legkézenfekvőbben elemezhető a régészet szempontjából, mivel a feltárt maradványok, nyomok és leletek értelmezéséből indul ki. Ilyen tehát maga a lakóhely és a különböző tevékenységi területek vizsgálata. De mi van akkor, ha épp a lakóházakat nem látjuk? Ez a helyzet a több mint ötezer évvel ezelőtt élt Baden kultúr-komplexum népessége által használt települések esetében. Annak ellenére, hogy a régészeti kultúra több mint kétezerötszáz lelőhelye ismert a Kárpát-medence területéről, alig van hiteles adat épületekre, és a lakóházként közölt jelenségek legtöbbje vitatott. Vizsgálatunkat kiterjeszthetjük a külső terekre, mivel intenzív használatuk általános az őskori kultúráknál. A tevékenységek egy jelentős része a házon kívül zajlott, ami az étel előkészítéstől (pl. őrlés, sütés, húsfeldolgozás, füstölés, szárítás, főzés) az eszközkészítéstől a raktározáson túl az összetettebb tevékenységekig (edénykészítés, szövés-fonás, bőrcserzés…) bármi lehetett, és a szakrális életet is érinthette. Természetesen a háztartások külső határainak megállapítása sem egyszerű feladat, de hazánkban az elmúlt 25 év nagyfelületű feltárásaiból származó hatalmas adathalmaz („big data”) statisztikailag elemezhető forrásbázist jelent. Barabási Albert-László Villanások című könyvében fejti ki, hogy az emberi viselkedés megjósolható, mivel mintázatok fedezhetők fel a mindennapi tevékenységeink során. Ugyanezen az alapon múltban élt őseink viselkedése is feltérképezhető, vagyis egy rézkori háztartás élete, azaz a mindennapi, lakóház körüli tevékenységek lenyomatai azonosíthatók és jellemzőek az adott közösségre.

2. kép: Kerámia edények, kő- és csonteszközök Abony 36 késő rézkori település gödreiből (Fotó: Fazekas Fanni).

A Magyar Nemzeti Múzeum kutatóhelyén 2018 decemberétől indult „Az anyagi kultúra változó horizontjai” című OTKA kutatási programunkban a késő rézkori háztartások feltérképezésére vállalkoztunk. Kísérletet teszünk annak meghatározására, hogy a késő rézkori badeni településeken milyen típusú, funkciójú objektumok tartozhattak a ház körüli egységhez, mi lehetett kiterjedésük térbeli és időbeli határa, valamint a háztartások területén belül milyen tevékenységi körök emlékei őrződtek meg. Elég mennyiségű adat megfelelő elemzésével, a jó kérdések feltevésével a települések gödreiben, objektumaiban fellelt tárgyak, szerves maradványok statisztikai eloszlásából, összefüggéseik vizsgálatából, mintázatuk feltérképezésével közelebb juthatunk a badeni településeken belüli telepobjektumok funkciójának meghatározásához, egymáshoz való és az őket használó emberek viszonyához. Az objektumok telepen belüli elhelyezkedésének vizsgálata, esetleges speciális jellemzőik felismerése lehetővé teszi háztartási egységek körvonalazását, illetve ha voltak ilyenek, akkor a településen belül folytatott különböző gazdasági és szakrális tevékenységek helyszíneit. Arra számítunk, hogy az egyidejűleg használt objektumok azonosítása, és a bennük feltárt régészeti leletek minőségi és statisztikai elemzése, természettudományos vizsgálata és ezáltal a tevékenységi területek meghatározásával az objektum-csoportok szerkezetében kirajzolódik egy olyan üres terület, amelyet a háztartási egységhez tartozó lakóház foglalhatott el. Az előzetes eredményeink alapján Balatonkeresztúr lelőhelyen például az egy időhorizontba tartozó különböző típusú objektumok és a bennük lévő leletanyag részletes, fentebb leírt vizsgálatai alapján 4-5 olyan objektumcsoport volt körvonalazható, amelyben 2-6 tárológödör, 2-3 szabálytalanabb formájú, talán korábbi, már erodálódott tárológödör és a közelben agyagkinyerésre használatos 2-3 szabálytalan formájú beásás vagy gödörkomplexum, melyeket a nyomok alapján munkaterületekként használhattak – fogott körbe egy üres területet, amely így közvetett bizonyítékként házhelynek feltételezhető. Nem találtunk tűzhelyet vagy kemencét minden ilyen egységnél, legtöbb esetben a nagy, szabálytalan alakú gödrökben kialakított tűzhely volt megfigyelhető. A kerámia- és állatcsont-töredékek nagyobb felhalmozódása a gödörcsoport déli, délnyugati felén volt észlelhető, amely etnoarchaeológiai példák alapján a bejárat felőli oldalra utalhat.

3. kép: Feltételezett háztartási egység középen a lakóház helyével Balatonkeresztúr késő rézkori lelőhelyén

A tárológödrök a ház oldala mellett sorban helyezkedtek el. Valószínűleg funkcionális okból is létezhettek közöttük méretbeli különbségek, illetve a megrongálódott tárológödröt új válthatta fel, és a régebbit másra használhatták tovább. A kicsit távolabb fekvő szabálytalan gödrök elsősorban háztartási hulladéktárolók lehettek. A nagyobb méretű, hasonló típusú gödrök és gödör-komplexumok az agyagnyerő funkción kívül több esetben ideiglenes tűzhelyet tartalmaztak, illetve munkaterületek lehettek a háztól kicsit távolabb. Különálló kemence a legtöbb egységnél nem került elő, így feltételezhető, hogy főzésre vagy ideiglenes kisebb tüzelőhelyeket használtak az épületen kívül, vagy az egyelőre ismeretlen szerkezetű házon belül folyt az ételek elkészítése. Ezek alapján elképzelhető, hogy a kemencék nem elsősorban főzés-sütéshez kapcsolódhattak, hanem más tevékenységhez, amely nem háztartási, hanem annál magasabb, talán települési szinten folyhatott. Ilyen lehetett például az aszalás, füstölés, magok pörkölése vagy esetleg kerámiaégetés. Kutak szintén csak nagyon bizonytalan adatok alapján feltételezhetők a településen, de ha voltak, nem háztartásokhoz kötődtek, hanem a település közössége vagy legalábbis több háztartás közösen használta azokat.

4. kép: Régészeti leletek megoszlása a késő rézkori objektumokban egy feltételezett háztartási egységen belül Balatonkeresztúr Réti-dűlő lelőhelyen

Minden feltételezett háztartásban megtalálhatók voltak az alapvető létfenntartáshoz szükséges élelem-előkészítés eszközei, mint edények, őrlő és vágóeszközök és a tevékenységhez kapcsolódó konyhahulladék. Az őrlés folyamata azonban két helyen is kiemelkedő jelleget mutatott, és az egyiknél mindez magas tárolókapacitással, edénykészletek magas számával és étkezési hulladékkal párosult.

A háztartások között bizonyos egységek esetében felvetődött a házi specializáció lehetősége, amely a helyi szükségleteket elégíthette ki, és valószínűleg részmunkaidőben történhetett háztartások közötti munkamegosztás alapján. Csonteszközök készítése és csont- és kőeszközök javítása szinte minden háztartásban tetten érhető volt. A kőeszközök készítése azonban nem ennyire egyértelmű, készítésük nyoma nagyon minimálisnak tűnik, a különlegesebb kőnyersanyagok pedig inkább regionális szinten kerülhettek beszerzésre. A leletszóródások alapján a textilkészítésre és a bőrmegmunkálásra utaló nyomok jelen vannak, azonban nem minden háztartásnál, és egy háztartáson belül mindkettő egyszerre nem fordult elő, azaz valamiféle munkamegosztás feltételezhető. A több késő rézkori lelőhely adatainak bevonásával folyó kutatási program további részletes elemzések, visszatérő elemek megfigyelésére nyújt lehetőséget és ezen keresztül a késő rézkori Baden komplexum közösségeinek településein belüli életét minél jobban megismerhetjük. Így láthatóvá tehetjük a láthatatlant: a badeni népesség otthonait, mivel otthonra mindenkinek szüksége van.