Az M3-as leletmentő ásatás egyik kiemelkedő darabját Pócspetrin, a 201. lelőhelyen találták

A 26cm magas bronzból készült situlát György László régész vette fel és földdel együtt 2011-ben hozta be rendkívül rossz állapotban a MNM Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztályára.

Az első vizsgálatokból szembetűnően kiderült a tárgyon lévő hiányok mellett a réz korróziójának sokfélesége. A régész elmondása szerint az agyagos, nedves talajból előkerülő tárgyat sokszor érte nedvesség, ami megkönnyítette, illetve igazolta a felületen lévő korróziós termékek azonosítását. Az elektrokémiai korrózió hatására létrejövő folyamatok a tárgy anyagának átkristályosodását, valamint helyenként az anyag teljes pusztulását eredményezte. A tárgy egyes területein a gödrös kimaródások helyén a tisztítás után apró lyukak keletkeztek

Az edény belsejében lévő föld eltávolítása előtt röntgenfelvétel készült, így megbizonyosodva arról, hogy nem tartalmaz e még más, esetleg sérülékeny kisebb tárgyakat. A felvételen jól látszik az edény szerkezeti felépítése, a szegecsnyomok, ami a bekerüléskor a korrózió miatt nem voltak láthatók.

A föld eltávolítása közben folyamatosan ideiglenes ragasztásokkal rögzíteni kellett a „lebegő”, illetve leváló edényhez tartozó darabokat. 

A főként mechanikus módon történő tisztítási folyamatot a darabok végleges ragasztása, valamint a kisebb kiegészítési munkák követték. A nagyobb hiányok, - amik az edény oldalán és a perem részen mutatkoztak - megmintázása plasztilinnel történt. Erről a plasztilin formáról, valamint az edény épen megmaradt füléről szilikon negatív készült, melynek segítségével a műanyagpótlásokat el lehetett végezni. 

Az epoxi alapú gyantából készített pótlások és kiegészítések eldolgozása után patinázással, az edény eredeti darabjaival összhangba hozva alakult ki a tárgy egységes megjelenése. 

P. Dombóvári Judit
főrestaurátor