Mihalik Sándor

Édesapja, Mihalik József Kassán múzeumigazgató, majd a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője volt. Felesége Dutka Mária művészettörténész. Ő maga is művészettörténész, elsősorban a magyarországi kerámia- és ötvösművészet tárgyában kutatott és publikált jelentős cikkeket, tanulmányokat.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Ezt követően, 1927 és 1929 között a Római Magyar Történeti Intézet kutatója volt. Ösztöndíjasként a magyar ötvösség itáliai emlékeit, a sodronyzománc eredetét vizsgálta. Itáliai tanulmányútja eredményeit összefoglaló, az olasz és a magyar zománcművészet kapcsolatait bemutató dolgozata hozta meg számára az első szakmai elismerést: a sienai Irodalmi és művészeti Akadémia a tagjai közé választotta.

Visszatérve Budapestre 1929-ben az Országos Iparművészeti Múzeum önkéntes gyakornokaként kezdte meg négy évtizedes múzeumi pályafutását. 1933-ban a múzeum segédőre lett és ebben az évben egy berlini ösztöndíjjal a magyar ötvösség német és skandináviai kapcsolatait kutatta. Mihalik 1939-ben édesapja örökébe lépett: a Kassai Felső-magyarországi Múzeum igazgatója lett. Itteni működése számos jelentős eredménnyel járt. Például a régi kassai sírköveket megfelelő állagmegóvó, méltó környezetben történő bemutatására az Orbán-torony körül kőtárat létesített. A város évtizedek óta a múzeumnak adományozott, de birtokba nem vett, egykori középkori polgárházakból átalakított börtönépületét a műemléki helyreállítás és az ezzel kapcsolatos jelentős eredményeket hozó ásatások után várostörténeti és igazságszolgáltatási kiállítással rendezte be. Sokat tett a Rákóczi-szabadságharc emlékeinek gyűjtéséért, a Kassán nyugvó fejeledelem emlékének ápolásáért is. Legjelentősebb érdeme ezzel kapcsolatosan a rodostói egykori ebédlőpalota maradványainak helyreállítása és felépítése volt.

1945-ben visszatért Budapestre, és egy évig az Iparművészeti Múzeumot vezette.

Mihalik Sándort 1949. január végén, Huszár Lajos leváltását követően bízták meg a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói adminisztrációjának vezetésével. Ekkor ő már – 1946 óta – a múzeum főigazgató-helyettese volt. 1949 októberében lemondott a főigazgatói teendők ellátásáról, amit Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter elfogadott és immár hivatalosan kinevezte az addig csak megbízott osztályvezetőt a Történeti Osztály vezetőjének. Végül Mihalik Fülep Ferenc megbízásáig, 1951 áprilisáig látta el a főigazgatói teendőket. 1956-ban ő lett a múzeumi forradalmi bizottság elnöke. Később felrótták neki, hogy bár a Nemzeti Múzeumnak Fülep Ferenc személyében volt kinevezett főigazgatója, mégis az általa vezetett bizottság Huszár Lajost választotta meg az intézmény élére. 1965-ig nyugdíjba vonulásáig volt a múzeum főigazgató-helyettese. Nyugdíjas éveiben sem szakadt meg kapcsolata a múzeummal, hiszen szakértőként tovább dolgozott és befejezte művészettörténeti doktori fokozatához készített disszertációját Hann Sebestyén nagyszebeni ötvös életéről és működéséről.

Mihalik Sándor 1969. január 13-án hunyt el. Korek József, a Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese így méltatta őt temetésén: „Pályája eggyé forrt a múzeumi gondolattal, amely mindent jelentett számára, és körünkből való távozása azért is olyan fájdalmas, mert a szaktudomány egy ízigvérig múzeumi embert vesztett el benne. Családi körülményei révén beleszületett a múzeumba – ez formálta sorsát. Munkásságával beírta nevét a Kassai Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum történetébe, amelynek igazgatója és vezető munkatársaként maradandót alkotott 40 éves múzeumi működése folyamán.”